egy újabb érdekes adat, mindegy; a sarlós-fecske piszok gyors, majdnem annyira, mint a töketlen afrikai, csak a sólyom tudja utolérni; vijjognak, cikáznak odafönn, mintha egy toszkán város reneszánsz főterén volnánk, pedig hogy menynyire nagyon nem ott vagyunk, azt nem is tudom már jobban följelzőzni), a kéményben peckeskedő gólyamadáron meg a kopár szik égő sarján kívül a magyar nyár jellegzetességei közé suttyomban besorolt a töretlenül fejlődő turisztikai ipar (dübörög az alsószász nyugdíjas hidegburkoló) jóvoltából az úgynevezett gasztronómiai fesztivál is. A gasztronómiai fesztivál általában olyan, hogy két lacikonyha között áll egy vattacukros, és ha szerencsénk van, még egy harmadosztályú sajtkészítő (ősztől összekerülhet a Fradival) is akad, meg persze borok, hogy be lehessen rúgni, ez legalább némiképp előremutató, a berúgás, mármint, de a borok jók is, azzal baj nincsen, viszont én még úgynevezett gasztronómiai fesztiválon ehető étellel nem találkoztam: kemencében sült félig nyers tésztákkal, szarrá égetett, előtte hetekig (hónapkig) mélyhűtőben érlelt keszeggel, busából készült halpogácsával, fáradt olajon készült, műanyagokkal ízesített pörkölttel annál sűrűbben. (Intermezzo & fékevesztett kirohanás 2 in 1: a busa az a halfaj, ami nagyjából alkalmatlan emberi fogyasztásra, viszont a magyar halgazdálkodás törpeharcsa- és angolnaszintű betelepítési sikereként jól elszaporodott, pedig évtizedekig azt hazudták róla, hogy itt nem képes szaporodni. Most kéne vele valamit kezdeni, így az a hazugság jutott először az illetékesek eszébe, hogy a busa - a busa húsa, gesztiztek szellemesen a nyolcavanas években - finom, de ennyire még a magyarok ízlelőbimbói sem pusztultak ki, ezért hazugságot váltottak, és azt kezdték hajtogatni, hogy a busa egészséges. Ez minden szarkaja-gyártó utolsó trükkje, és mindig bejön. De a busa annyira szar, meg a magyar annyira nem eszik halat, hogy itt még ez sem jött be. Általános bullshitalert: amikor az élelmiszer-ipari multi bedobja a tudományos blablát, a bifidusz eszenziszt meg az omega-3 zsírsavat, biztosak lehetünk benne, hogy valami ocsmányságot akar eladni.) A hétvégén magából kikelve hívott föl Magyarország egyetlen valódi gasztronómiai kritikusa, aki tudja, hogyan posírozza-pirítja Heston Blu-menthal a libamájparfét, amihez zöldborsókrémet, galambkocsonyát és homármártást ad, aki ette már Paul Bocuse, Ferran Adria, Thomas Keller és Alain Ducasse főztjét, szóval remegő hangon, hol ordítva, hol szinte sírva beszélt, hogy ő most éppen ott van a Várban, ahol Szili Katalin hatlovas hintón vitte a világ harmadik legnagyobb könyvét a leveskockákkal zsonglőrködő Laci bácsinak, és amit lát, olyan megrázó, olyan gagyi, parasztvakítás, kulturális és kulináris környezetszennyezés, hogy. Akinek volt alkalma némi tapasztalatot szerezni a spanyol, olasz vagy akár német, sőt osztrák gasztronómia fejlődéséről, az nem tud nem sírva fakadni egy magyar gasztronómiai fesztiválon, amikor a régen megszakadt, majd félig újjáélesztett zombihagyomány párzik a kamuval, a szakmai inkompetenciával és a közönség igénytelenségével. Mert ennek a közönségnek tényleg a pacalpörkölt a magyar gasztronómia csúcsa, bár mondjuk normális pacalpörköltet sem lehet fél tucatnál több helyen kapni, például Jakabszálláson van egy pacalspecialista, akihez az ország másik végéből is járnak, szóval nem a pacallal van baj, hanem azzal, hogy nem nagyon bírunk rajta túllépni, meghaladni azt, pedig. A magyar vendég vágyainak netovábbja az úgynevezett házias konyha. Hogy úgy főzzenek, ahogyan a vendég nagymamája főzött. Pedig a vendéglátás nem erről szólna, hanem épp arról, hogy a vendéglőben ezzel foglalkozó, nagy tudású szakember készíti az ételeket, aki száz és száz nagymama fortélyát ismeri, aki képes meghaladni és továbbgondolni a hagyományokat, aki alkot, és olyan alapanyagokhoz is hozzájut, amelyek nagymamák környékén elő sem fordulnak. Persze ma már a nagymamák is omega-3 zsírsavas, szívbarátnak hazudott pulykatáppal sütik a süteményt, tanyasinak eladott, halliszten nevelt Frankenstein-csirkemellet főznek, és Laci bácsi E-dús fűszereit meg kockáit szórják a fazékba. A magyarság kulináris sorsa megpecsételődött. Lehet fesztiválozni.