Fontolni köteles.

Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint ennek során azt kell figyelembe vennie, hogy az elismerésre felterjesztett "tevékenység, magatartás, teljesítmény, amelyet az előterjesztő kitüntetésre érdemesnek talál, nem ütközik-e az alkotmányos értékrendbe".

A szöveg szerint Horn Gyula máris készíthetné a legalkalmasabb minőségű zakóját, amely elbírja a súlya szerint bizonyára húzós Magyar Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjét. Csütörtökre, 75. születésnapjára a betű szerinti értelmezéssel ezt (is) megkaphatná.

A miniszterelnök előterjesztése szerint ugyanis a tevékenység, a magatartás, a teljesítmény, amelyet e nagykereszttel elismerni kíván, a következő: Horn Gyula "azáltal, hogy külügyminiszterként felismerte és vállalta is a történelmi felelősséget, és 1988-ban hozzájárult az Európát kettészelő vasfüggöny lebontásához, nemcsak Németország újraegyesítése előtt, de Európa újraegyesítése előtt is utat nyitott. Nem utolsó sorban ez a tett kellett ahhoz, hogy lendületet vegyen a kelet-európai országokban érlelődő demokratikus átmenet. Ez a tett hozzájárult ahhoz is, hogy a térségben az átmenet majd' mindenütt békés és vértelen legyen. Fontos határkő volt a magyar történelemben, amikor 1990 márciusában Horn Gyula aláírta azt a megállapodást, amely lehetővé tette a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, és egyben biztosította a Szovjetuniótól történő teljes elszakadást. Kormányzása idején hívták meg hazánkat a NATO tagjai közé, és ugyanebben a ciklusban kezdhette meg hazánk az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat."

Mindezek alkotmányosan kevéssé aggályos hivatkozások, megfontolásuk nem nehéz.

Horn Gyula 1956-os karhatalmistáskodása kívül esik az indoklásban felvett időtartamon, így erre az államfő nem hivatkozhatna, amikor immár alkotmánybírósági felhatalmazással mérlegel.

Azt viszont el kell döntenie, hogy egy lapnyilatkozat szembeállítható-e mindazzal, amire Gyurcsány Ferenc hivatkozik. Hogy ezek a történelmi érdemek - ha Sólyom így ismeri el őket - összemérhetőek-e azzal a ténnyel, hogy Horn Gyula 2006 októberében - ez már a Gyurcsány által hivatkozott időszakkal összeér - a Die Welt című lapnak azt nyilatkozta, hogy 1956-ban karhatalmistaként a törvényes rendet védte. El kell döntenie Sólyomnak, hogy Horn vajon arra gondolt-e, hogy az egység, amelyben a volt miniszterelnök ténykedése már nem feltárható, a törvényes rendet védte, amikor a forradalom résztvevőit fogta el, vagy arra, hogy az "ami ott volt az nem közbiztonság"-ként jellemezhető helyzetet kívánta rendezni.

Ezt kellene Sólyomnak eldöntenie, amiben sokat segíthetne, ha megkérdezné Horn Gyulától, de ettől a gondolatkísérlettől most elállok.

Most tehát Sólyom László nehéz helyzetben van. Ha kitünteti a volt miniszterelnököt az általa köztudottan sérelmezett Die Welt-szöveg ismeretében, lejáratja az egész eljárást, amely végül az ő feljogosításával zárult le. Ha nem tünteti ki Hornt, egy világtörténelmi jelentőségű politikai életművet bélyegez meg egy kétségkívül értelmezést kívánó újságnyilatkozat kapcsán.

Nincs morálisan tiszta megoldás.

Horn kezében viszont van kulcs: ha visszalép a számára méltatlan helyzettől, az államfőt megkíméli egy - bármi is legyen az - rossz indulatokat szülő döntéstől. És talán fejet hajtana előtte az államfő is.