Schumacher klasszis volt, de antipatikus, még olaszul sem tanult meg. Totti aranycipős, de buta, idióta viccek özöne terjed róla. Ha Olaszországban olyan sztársportolót kell mondani, aki világelső, sokat keres, de egyben szimpatikus is, a dicsőség nem szállt a fejébe, a papák a vezetés példaképeként állítják fiuk elé, a mamák pedig kiváló vőlegényjelöltnek tartják, a választás egyértelmű: a motoros világbajnok Valentino Rossiról van szó.

Ez a huszonnyolc éves, állandóan kócosan göndör hajú, tipikus Adriai-tenger-parti tájszólásban beszélő, vagy motorosfelszerelésben, vagy farmerban és trikóban látható srác a legnépszerűbb olasz: fiatalok és idősek, motorosok és gyalogosok is rajonganak érte, éppen azért, mert az őstehetséget, a sikert és az egyszerűséget testesíti meg. Ráadásul úgy, hogy állandóan az látszik rajta: élvezi, amit csinál, és örül az életnek. Ennél több Itáliában nem is kell.

Tizenhat évesen olasz bajnok, hétszeres világbajnok, minden idők legsikeresebb pilótája. Az összes kipróbált köbcentiben a legjobb tudott lenni, akármilyen nyeregben. Rossi bizonyította be, hogy nemcsak a járművön és technológián múlik a győzelem, hanem főleg azon, aki a gépet vezeti. Könnyű neki, génjeiben van a motorozás: édesapja, Graziano a hetvenes években produkálta ugyanezt, ezért volt magától értetődő, hogy Valentino már bölcsis korában hintaló helyett kismotorral játszott.

Amikor Valentino felpattan a csakis 46-os számú motorjára ("ez a szerencseszámom, a papa is ezzel lett világbajnok '79-ben"), remekmű születik: a motorozás Mozartja nemcsak a köröket ismétli, hanem alkot is, és akár nyer (legtöbbször), akár csak az első öt között van (ritkábban), akár bukik ("utálok elcsúszni, nem szeretem megütni magam"), élvezettel nyilatkozik a versenyről. Ha pedig izgalmas párbajt vív, kezet fog vetélytársával, mindenki imádja még a szomszéd istállókban is, kivéve eddigi egyetlen ellenségét, akivel évek óta szóba sem áll. Max Biaggi sohasem tudta megbocsátani Valentino hóbortos tehetségét - amellyel szemben tehetetlen volt.

Valentino igazi jelenség, amelynek első jele az volt, amikor Itáliában a motorverseny-közvetítések egyszer csak meghaladták a ferraris Formula-1 nézettségét. Rossi belopta magát az olaszok szívébe, és nem volt nehéz dolga elfeledtetni a német hidegségű Schumachert.

Rossit saját szurkolótábora kíséri versenyről versenyre, akiknek - nem mellesleg - Valentino állja útiköltségük felét. Minden verseny után külön koreográfiával ünneplik Doktor Rossit, aki főszínész a komédiában: felfújható babával járja be a pályát, fürdőnadrágban, közlekedési rendőrökkel igazoltatja magát a pálya szélén túlhajtásért, hét törpének beöltözött barátaival ünnepli hetedik világbajnoki címét. A bolondságok fő szervezője Valentino gyermekkori barátjából lett menedzsere, a motoros neki esküdött örök hűséget jövő-menő barátnői helyett. Valentinónak becenevei is vannak: tudása miatt a The Doctor, Rossifumi a japán pilóta Norifumi Abéről, és Valentinik a képregényekből ismert Diabolik után.

Népszerűsége mérhetetlen, és ezt jól tudják a reklámozók is. Valentino Olaszországban a sör, az internet, a Fiat és a Repsol-kőolaj szponzorembere (12 millió eurót ér évente), ez utóbbi miatt anarchista merényletek célpontjává is vált, szülővárosa, Urbino egyeteme viszont honoris causa díszdoktoriban részesítette ("végre van végzettségem") kommunikációs és reklám szakon.

A Forbes magazin napokban nyilvánosságra hozott névsora szerint világunk leghatalmasabb és legbefolyásosabb emberei között (az első Oprah Winfrey, a második a golfbajnok Tiger Woods, a harmadik Madonna) egy olasz van, az 58. helyen Valentino Rossi. "Nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek, ami most van, nagyon jó" - összegezte életfilozófiáját az olasz Piros Bálint.

Rossi a kezdetektől ragaszkodik apja szerencseszámához, amely a legnépszerűbb olasszá tette. A hírnévhez ez persze kevés, a kemény munka elengedhetetlen