Hol VOLT, hol meg SZIN, de a tengely a Sziget!
A sátor remekül kiszellőzik bármelyik fesztiválon, a bakancspucolás ráér a buli után, a hálózsák pedig garantáltan viharvertebb lesz, mint egy alomnyi kutya után. Lehet indulni! Merre is? Akár már ma neki lehet vágni, s meg sem kell állni Sopronig.
Kezdődik ugyanis a VOLT-fesztivál, amely öt éve tette át magát a tavaszból a nyárba, a város határán lévő Lővérekbe. Korábban, az áprilisi bulikon bajos lett volna a sátorverés. Az első nyárünneplésre nincs jobb terep ennél.
Jön a Korn, The Roots, The Prodigy, Laibach és a Coldcut, a magyarok közül lesz Kispál és a Borz, Quimby, Ákos és a Tankcsapda. A nappalokra ott a Hűség Városa, meg a környék elsőrangú borai. S hol a csapda? Esik. Komolyan. Néha jobban, néha kevésbé, de nem volt még VOLT, ahol legalább egyszer ne dagonyázhatott volna kedvére – vagy kedve ellenére – a közönség.
A Volt után már nehéz megállni. Menetből jön Tokaj, a Hegyalja fesztivál. A legvagányabb-legrockosabb buli, ahol ezúttal a Sepultura és a Bloodhound Gang jön külföldről, s amit a magyarock színe-virága sem hagy cserben. A nappalokat a környék termelői borai édesítik a legjobban. Kötelező a pincetúra! A svindli? A por, amiből dágvány lesz, ha elered, majd bokatörő hepehupa, ha felszárad. A Tisza viszont még így, piszkosszőkén is csábító. Ahogy a hűvös pincék is, ahonnét gyakran elég bajos a kánikulában hazabotorkálni. Ha Tokaj-Hegyalja bora és rockvilága kevéssé vonz, az ellenkező irányba is lehet indulni, Zamárdiba. A Balaton Sound idén mutatja meg magát először.
Szervezői már-már elit fesztivált ígérnek, főleg az elektronikus zene híveinek. Van bőven méz a madzagon: a Brand New Heavies, Beastie Boys, Basement Jaxx és Roger Sanchez, természeti kincseink közül pedig a Kispál, Quimby, Emil Rulez!, Yonderboi és Tankcsapda. És persze a Balaton.
A trükk? Még titok, bár így, látatlanban kicsit borsos az ár. Aki Tokajt választja, még nem kell a Balaton Sound-ról lemondania: a hét bármelyik napján egy átszállással át lehet vonatozni, ha másért nem hát a vasárnapi Beastie Boys-ért. Aki átmegy, közel kerül a turné következő megállójához, hiszen pár nap múltán Zánkán folytatódik a zene.
Az első BalaTone gondviselői épp az ellenkezőjével bűvölnek, mint szintén kezdő tavi társuk: megfizethető, család- és pénztárcabarát mulatság leng a zászlajukon. Miért Zánkára? Ha nem lenne is miért múltba révedni, az Asian Dub Foundation, Ladánybene 27, Hiperkarma és Palotai nem hagynak cserben. A csavar itt nem látszik előre.
Talán csak a felvidéki borok és a több mint önfeledt fürdőzés nem épp ésszerű kombinációja. Ha már kezdjük unni a sült halat, a mentőövet az EFOTT 2007 nyújthatja.
Oda meg miért? A helyes kérdés valójában: most éppen hova? Az EFOTT-ban az a legjobb, hogy minden évben más város vonzáskörzetébe költözik. Idén Debrecen és vidéke a házigazda. A Vekeri-tó mellett magyar zenekarok sorakoznak: a Kistehén, Yonderboi, Kispálék, Ganxta Zolee és a Kartel – és a hazai pálya előnyeit élvező helyi zenekarok.
A turné során felgyűlt adrenalin a fesztivál Egykarikás Játékán vezethető le szumóban, regattában, fociban, vízifociban, meg kóma rallye-ban és horizontális hegymászásban – bármik legyenek is ezek. A nyavalygás tárgya itt az lehet, hogy a város messze van, a kemping valahol a világ végén terül, de ezt ki lehet bekkelni a fesztiválbusszal. Debrecen után jöhet egy nagymosás, és már kezdődik Európa legnagyobb fesztiválja, az immár gimnazistakorú Sziget.
Ez már jó ideje a nyár buli-tengelye. Az idei gárdát többek közt Pink, The Chemical Brothers, Nine Inch Nails, Sinéad O’Connor és Chris Cornell nemesíti, a magyarok közül ott lesz, aki él és mozog. Miért a Sziget? Minden és mindenki itt van, ami és aki csak kell. Mi okozhat bosszúságot? A sok sátorfosztogató, az irgalmatlan sorok a zuhanyozónál és a belépő évről-évre húzósabb ára. A Szigetelés végeztével sem kell szögre akasztani a bakancsot, hiszen Szegeden még nyárbúcsúztató fergeteg vár.
A SZIN nem kisebb nevekkel csalogat, mint a Kosheen, Apollo440, Ákos, Quimby, Tankcsapda és a Heaven Street Seven. És első kézből barátkozhatunk az utánpótlással. Mi a játék? Szeged szép, s az Újszegedi Partfürdő benn van a város kellős közepén. Ráadásul, gyakorlatilag a szüleink nyomdokain bulizhatunk, hisz az első fesztivált ezelőtt épp harminc éve rendezték. S a csapda?
Talán az, hogy ezzel vége is a nyárnak. Mindig szól a zene Nem tudom, lesz-e valaha még egy ilyen játékom. Abban a pillanatban tudtam, amikor levertük a sátrat az első bulin, 1994-ben. Rutintalanul persze, a mező kellős közepén, szemben az egész héten önfeledten harekrishnázó hívőkkel. Tudtam, hogy ez kell nekem. 17 évesen sok mindennel van így az ember, de ez velem maradt.
Soha nem voltam-vagyok ennyire szabad. Ha nem érzed ezt, nem is fogod, soha. Ahogyan soha nem voltam annyira szabad, mint egy fesztiválon, soha egész évben nem érzem ennyire hasonszőrűek közt magam. Semmit sem muszáj. Felbukkannak ezeréves ismerősök, s idegenek, akikből akár ezer évre ismerős lehet. Mehetek, amerre látok, minduntalan meglepetés jön szembe.
Mert nem szervezek semmit. Nem is érdemes. Kár lenne belerondítani az élvezetbe azzal, hogy azon agyalok, ki merre kószál. Nem vesznek el. Sőt, mindenki ott van, ahol lennie kell. Akiket szeretek, megtalálnak. Akiket szerethetek, megtalálom. Eleven, lüktető és sosem álmos.
Ha kedvem van, magamhoz szelidíthetek akárkit, ha kedvem van, elmarhatok bárkit. Ez ilyen. Ha úgy akarom, elbújhatok a tömegben, a mosolyokban, az idegenekben, a sötétségben, a részegségben, az emlékekben. Ha úgy akarom, nem mozdulok a barátaim mellől napokig. Őrzöm, ki elveszett, őrzöm, ki megkerült, őrzöm a kedves halottaimat, állhatatlan kedveseimet, hűtlen álmaimat. S mindig szól a zene.
