Két neves kortárs író – Martin Walser és Siegfried Lenz -, valamint Dieter Hildebrandt humorista is az egykori náci párt (NSDAP) tagnyilvántartásában szerepel – írta Focus müncheni hírmagazin. A lapnak a szövetségi levéltárban megerősítették, hogy a kartotékok szerint a három érintett személy 1943-1944-ben – tizenhat-tizenhét évesen - kérte felvételét a nemzeti szocialista pártba. Érdekes módon, a felvételi időpontként 1944 április 20., Adolf Hitler 55. születésnapja van feltüntetve.

A súlyosan beteg Lenz egyelőre nem szólalt meg az ügyben, kiadója azt nyilatkozta, hogy az író saját tudomása szerint sosem volt a náci párt tagja.  Hildebrandt és Walser tagadta, hogy saját kezűleg aláírtak volna bármiféle párttagfelvételi kérelmet.   Mindhárman az úgynevezett Flakhelfer-generációhoz tartoznak. A náci Németországban a II. világháború utolsó éveiben az 1926-1927-ben született, s a Hitlerjugendbe kötelezően beléptetett tizenéveseket a hadsereg és haditengerészet légvédelmi egységeihez vezényelték kisegítő szolgálatra. A leghíresebb Flakhelferek közé tartozik Joseph Alois Ratzinger azaz XVI. Benedek pápa, az SS-tagságát nemrég bevalló Nobel-díjas író, Günter Grass vagy Hans-Dietrich Genscher volt külügyminiszter.

Történészek most heves vitát folytatnak arról, hogy vajon az érintetteket tudomásuk nélkül is felvehették-e az NSDAP-ba. A kutatók jelentős része azt nyilatkozta: valószínűleg túlbuzgó, a statisztikákat megszépíteni akaró körzeti pártvezetők machinációi nyomán vették fel tömegesen a Hitlerjugend erről mit sem sejtő vagy tudó tagjait a felnőtt náci mozgalomba.

Erre lehetőséget adott az is, hogy a háború vége felé 17 évre vitték le az alsó korhatárt.  A szövetségi levéltár vezetője, Hans-Dieter Kreikamp viszont azt mondta: ismereteik szerint a náci pártban mindig is nagyon ügyeltek a formalitások betartására, vagyis arra, hogy az NSDAP-ba jelentkezők saját kezű aláírása szerepeljen a nyomtatványokon.

A „hármak”  ügye még javában dagadt, amikor ismét reflektorfénybe került, hogy a volt keletnémet állambiztonsági minisztérium aktáit kezelő hatóságnál jóval több egykori Stasi-munkatárs dolgozik, mint amiről hivatalosan tudni lehetett. A közel kétezer fős hatóságnál közel hatvan ex-Stasist foglalkoztatnak. Többségüket, az NDK állambiztonsági szolgálata fegyveres alakulatának volt tagjait a hivatalt őrző biztonsági szolgálatnál, de tíz főt szaktudásuk miatt a kartotékokat kezelő archívumban.

Marianne Birthler, a tavaly húsz százalékkal több betekintési kérelemmel „ostromolt” hivatal vezetője szerint a dologban nincs semmi rendkívüli: a volt Stasi-alkalmazottakat mindig is a szövetségi belügyminisztérium tudtával alkalmazták. Akikről kiderült, hogy ügynökök is voltak, azokat elbocsátották.

Birthlert azért is bírálják, mert állítólag elhallgatta a Rosenholz mikrofilmes adattárban szereplő, több egykori nyugatnémet politikusra terhelő információkat. A Stasi külföldi felderítése által vezetett Rosenholzból kiderül, hogy az 1969-1972 között legalább ötven Bundestag-képviselőről vezetett aktát a keletnémet hírszerzés, tízen pedig beszervezett ügynökök voltak.

Birthler szerint az 1989-ben rejtélyes módon az amerikai CIA-hoz került, majd 2003-ban visszaszolgáltatott Rosenholz „nem tartogat semmiféle szenzációt, az információkat történelmi perspektívában kell kezelni.”    

Sigfried Lenz