56-os ügy a strasbourgi bírák előtt
A 78 éves nyugalmazott honvéd alezredes ügyvédjei szerint a magyar igazságügyi szervek megsértették az Európai Emberi Jogi Egyezmény hetedik, az úgynevezett nullum crimen sine lege elvét rögzítő cikkét, azaz olyan cselekmény miatt ítélték el a férfit, amely elkövetése idején nem volt büntethető.
Korbélyt még 2001 novemberében a három halálos áldozatot követelő 1956-os tatai összetűzés büntetőperében ítélte ötéves végrehajtandó szabadságvesztésre a Legfelsőbb Bíróság. Az ’56-os vérengzések miatt a rendszerváltás után több mint 30 büntetőeljárás indult: a salgótarjáni sortűzper után ez volt a második olyan ítélet, amely letöltendő börtönbüntetést állapított meg.
A Legfelsőbb Bíróság 2001-es ítéletében megállapította: Korbélyt 1956. október 26-án tizenöt géppisztollyal, golyószóróval – felfegyverkezett katona élén a felkelők által elfoglalt tatai járási rendőrkapitánysághoz küldték, hogy lefegyverezze a rendőrségi arzenálból felszerelkezett felkelőket.
Az akkor századosi rangfokozatú tiszt - aki korábban egy hasonló akciót vérontás nélkül már levezényelt – felszólította a felkelőket fegyvereik letételére. Ekkor – az irányadó tényállás szerint – az egyik civil a kabátzsebéből előhúzott egy pisztolyt, s ekkor a százados tüzet vezényelt, s maga is elkezdett lőni. Két személy meghalt, ketten megsebesültek, két másik civilt a kapitányság épületén kívül terítettek le: egyikük szintén életét vesztette.
– Nem azt vitatjuk, hogy az ügyfelem tüzet vezényelt vagy maga lőtt-e. Annak kimondását kérjük az Emberi Jogok Európai Bíróságától, hogy a perben olyan bűntettet, nevezetesen emberiség elleni bűncselekményt róttak fel kliensemnek, ami az akkori törvények szerint nem volt büntethető és amelynek jogi tényállását nem is valósította meg – mondta lapunknak Cech András.
Korbély egyik ügyvédje szavaiból kiderült: a 2002-ben benyújtott panasszal azt próbálják bizonyítani, hogy a tatai összetűzés áldozatai nem tartoztak az 1949-es genfi egyezmény hatálya alá. Vagyis felfegyverzett civilek, nem pedig békés polgári lakosok vagy a fegyvereiket már letett személyek voltak, ezért Korbélyt sem lehet emberiség elleni bűncselekmény miatt elítélni.
Cech hangsúlyozta: senki se gondolja, hogy valamiféle „ávós mosdatás” lenne a strasbourgi kereset célja. - Az ügyfelem katonatisztként parancsot teljesített – mondta az ügyvéd, hozzátéve, hogy nem anyagi kárpótlást, hanem az érintett becsületének helyreállítását akarják elérni.
Korbély tettét a 2001-es jogerős ítéletben a Legfelsőbb Bíróság több emberen szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettnek minősítette. A Fővárosi Bíróság katonai tanácsa által 2001 januárjában kiszabott hároméves szabadságvesztést pedig öt évre súlyosította.
A vélhetően a belpolitikai helyzet által is befolyásolt tatai sortűzper többször megjárta a magyar bíróságokat. Az ügyészség 1993-ban indított nyomozást, majd 1998-ban több emberen elkövetett emberölésnek minősítették a történteket és elévülés miatt jogerősen megszüntették a büntetőeljárást. 1999-ben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa kimondta, hogy az '56-os sortüzek ügyében, mivel emberiség elleni bűntettek, nincs helye elévülésnek. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság új eljárás, immár a harmadik elsőfokú büntetőper lefolytatását rendelte el.
Amennyiben Strasbourgban Korbély keresetét jóváhagyják és megállapítják, hogy a magyar hatóságok megsértették a nullum crimen sine lege elvét és ezzel az Európai Emberi Jogi Egyezményt, ez akár okot adhat más magyarországi eljárások felülvizsgálatára is.
Az ügy abból a szempontból is érdekes, hogy vajon az 1956-os harci cselekményekre mennyire alkalmazható az emberiség elleni bűncselekményeknek a nürnbergi perekből eredő fogalma. Az ügyben ítélet 2007 őszén várható, s az ellen fellebbezéssel semmilyen nemzetközi fórumhoz sem lehet fordulni. A webkamerával rögzített strasbourgi tárgyalás szerda délután megtekinthető az ECHR honlapján.
