Már megint egy elfelejtett emlékmű. Kezd elegünk lenni abból, hogy nagy jóakarattal, hatalmas lélekkel és óriási pénzekből felállítanak egy emlékművet, kimennek felavatni, tanácselnökkel, párttitkárral, fúvószenekarral, gerberával, úttörőkkel, nagy piros molinóval, amelynek a két rúdját egy-egy veterán bakonyi partizán fogja, aztán mindenki szépen hazamegy, az emlékművet meg lassan körbenövi a rekettye, elkezdi rágni a vakrozsda, kissé még meg is dől, a végén pedig, mintegy befejezettnek nyilvánítva a pusztulást, jön egy kényszervállalkozó, és rányal egy hirdetést az oldalára.

Pedig nem akármit találtunk a Kiscelli utca menti susnyásban: Jurij Alekszejevics Gagarin emlékművét, Ajtay-Both Pál kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, 1968-ből. És most tessék, a kutyát se érdekli, csak meredezik itt nekünk szomorúan, mint valami ostoba szellőzőcső, kis hegyes sapkával a tetején. Csak remélni tudjuk, hogy körbe azért még nem húgyozzák.  

Ajtay-Both kora modorában fogalmazta meg, mit gondol az Első Űrhajósról, aki természetesen szovjet volt, mint ahogy akkoriban minden, ami jó, szép, és főleg igen nagy. Azt gondolta, hogy egy rakéta, pontosabban, hogy 1968-ban, amikor a budapesti háztartások 32 százaléka dicsekedhetett szivacs-kagylófotellel, 57 százaléka Hajdu keverőtárcsás mosógéppel, és már majdnem látszott a horizonton a Szputnyik (Fecske) fantázianevű versenykerékpár, milyen kínosan avétos volna odatenni abba a park-szerűségbe valami dekadens egész-alakot vagy büsztöt, szóval 1968-ban egyértelmű volt, hogy egy rakétát kell odatenni, a szocialista világrend nagyszerű, modern szimbólumát, ami jobb, szebb és főleg nagyobb, mint az amerikaiaké.

Lapzártakor jött a hír, hogy a Munkáspárt egyik aktivistája - hatodik emeleti ablakából - felfedezte az emlékművet, és azonnal intézkedett, hogy a műtárgy megint szép legyen, méltó régi nagy híréhez. A párt, mondjuk úgy, pártfogásába veszi az alkotást, azaz összeszedi mellőle a ganét, bekeni felületkezelővel, kiegyenesíti, leszedi róla a ragaszt, és újraavatja. Az ünnepségen ott lesz, a még hál' istennek jó egészségnek örvendő tanácselnök és párttitkár, lesz fúvószenekar, gerbera, úttörők, és a nagy piros molinót is kiviszik, amelynek a két rúdját egy-egy veterán bakonyi partizán fia fogja.   

Jurij Alekszejevics Gagarin emlékműve