Bevezetik a rehabilitációs járulékot
Magyarországon rendkívül alacsony, 10 százalék alatti a megváltozott munkaképességűek és fogyatékosok foglalkoztatottsága - igaz, csak hivatalosan. (Becslések szerint ennél többen dolgoznak, csak nincsenek bejelentve.) Az EU más országaiban ez az arány 30-50 százalék. Már önmagában ez is indokolja a hazai társadalombiztosítási ellátások egyik legelavultabb rendszerének korszerűsítését, amely azt célozza, hogy minél többen kapjanak esélyt rá, hogy egészségkárosodásuk ellenére, meglévő munkaképességüket felhasználva dolgozzanak.
Forgó Györgyné, a szociális tárca szakállamtitkára szerint sem tartható tovább az eddigi gyakorlat, az, hogy a rokkantságinyugdíj-jogosultság vizsgálatakor kizárólag a betegségek alapján, a munka és a napi életkörülményeket figyelmen kívül hagyva állapítják meg a munkaképesség csökkenésének mértékét, illetve a fogyatékosságot. Alapvető hiányosság, hogy a minősítés csak az elveszett képességekre koncentrál, a szakvéleményben pedig nem határozzák meg a megmaradt, illetve a fejleszthető képességeket, és nem állapítják meg a rehabilitálhatóságot. A rendszer ellátásaiban a passzív pénzbeni ellátások dominálnak, és nem írja elő a rokkantság megelőzését, felszámolását szolgáló rehabilitációt.
Jelenleg 460 ezer olyan rokkant nyugdíjas van, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, s több mint 200 ezer a rendszeres szociális járadékos. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjra 300 milliárd forintot, a megváltozott munkaképességűek és fogyatékosok ellátására úgy 800 milliárd forintot fordít évente a társadalombiztosítás és a költségvetés. A ráfordítás tehát tetemes, ennek ellenére az érintettek nagyon alacsony színvonalú, a megélhetést alig-alig fedező ellátást kapnak.
Mindazonáltal a korszerűsítés lényege, hogy 2008 januárjától bevezetik az úgynevezett komplex minősítési rendszert. Lényege, hogy összességében értékeli a rokkantsági nyugdíjat igénylő funkció károsodásait, ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a megmaradt és fejleszthető képességekre. A szakemberek a rehabilitálhatóságról, annak lehetséges irányáról, és a rehabilitációhoz szükséges időről is véleményt nyilvánítanak. Mindezek megítélésénél - az egészségi állapot mellett - figyelembe veszik az életkort, a lakóhelyet és a képzettséget is.
Bevezetik a rehabilitációs járadékot is, amelyre azok lesznek jogosultak, akiknek egészségkárosodása 50-79 százalékos, szakmai munkaképességük megváltozott, 52 évnél fiatalabbak, és jó eséllyel rehabilitálhatók. Az ebbe a csoportba kerülők a mai III. rokkantsági csoporthoz tartozók, akiknek jó újrakezdési esélyük van. Járandóságuk a nyugdíj 120 százaléka, amely azonban nyugdíjjárulék fizetésre köteles, és nem egészíti ki 13. havi juttatás.
Az új rendszer fokozatosan lép életbe, kezdetben csak a rokkantsági nyugdíjat újonnan igénylőkre terjed ki.
