És nem csak a nagyjelenetekben. Az előző ciklus legaktívabban reformáló tárcája a Magyar Bálint vezette oktatás volt, most a vágtában átállított egészségügy az övék, és mindkét szakaszban liberális volt a folyvást örvénylő gazdasági tárca. A szocialisták a tőkesúlyt adják a fürgén hajózó liberális vitorlásoknak.

El lennének ők ezzel, legfeljebb négyévente eltűrnék elnökük jeremiádáját arról, hogy az égadta egy világon nem csináltak semmit. (Csak nyernek, ahogy az olasz futballcsapatok szokták - tennék hozzá magukban, de aztán kiszivárogna valahogy.)

Ők maguk szavaztak azonban a nagy reformra többször is. Amikor Gyurcsány Ferencet választották miniszterelnök-jelöltnek, amikor őt pártelnöknek, amikor elfogadták a koalíciót, a kormányprogramot. Ennek akkor is erős kötései vannak, ha most kell szembesülniük azzal - alighogy véget ért az utcai gyűlölet időszaka, a reformok miatt jön az intézményes ellenségeskedés és káosz. Persze hogy inkább robotolnának a kompromisszumokkal.

Ezt nem akarja az SZDSZ, ezt nem akarja Gyurcsány sem, ezért kellett új megállapodást kötni arról, amiről egyszer már megállapodtak. Az MSZP tudja, hogy a nép választ pártokat, nem érdemes hát vele nagyon összeveszni. Az SZDSZ a (láthatatlan) népet választja. Biztos benne, hogy kiérdemlik majd ezt a választást, rájönnek, hogy a reformoknak meg kellett lennie. 1986-ban is megmondták már...

Átlagos esetben nehéz e két mentalitást egyeztetni. Még akkor is, ha a két pártelnöknek leginkább az a gondja, hogy amit közösen elfogadtak, hogyan fogadtassák el otthon. Könnyebb lehet persze így, hogy már a két pártelnök is összeköti a koalíciós pártokat, mert belülről olyan sok más nem. Kívülről vannak egymáshoz láncolva a mindkettejük racionális szemléletétől radikálisan különböző Fidesz által, amelynek világában nincs létjogosultsága sem az egyik, sem a másik koalíciós pártnak. Sem azoknak, akik elfogadják őket. Náluk vagy fehér a rózsa vagy piros - mint egy rendes örökösödési háborúban: nem lehet két győztes. Aki nem áll ide, ott van. Minden más megoldás túlságosan köztársasági. Ez akkor is így van, ha a legnagyobb ellenzéki párt szívesen épít a szocialisták szívében megbúvó SZDSZ-ellenességére. De akármilyen magas volt a koalíciós vérnyomás, ha mégoly őszinték is voltak s lesznek az egymással szembeni indulatok, ameddig szemből egy célkeresztben tartják e két pártot, nem tehetnek mást: aláírnak egymásnak.

Legfeljebb nyugodt órákon (bár nincs ilyen) egy másik darab szövegkönyvét nézegetve olvashatják, hogy VII. Henrik házasságot kötött Yorki Erzsébettel (IV. Edward lányával), és sikerült a két dinasztiát kibékítenie.