Viking kaland Szigethalmon
Kétségtelenül érdekes, ahogy a zord katonai bázis betonhangárai átlényegülnek templomdombbá, fejedelmi halommá vagy fölzászlózott lakomaházzá, amely előtt akár lovagi tornákat is tarthatnak, mert a hely szinte kínálja magát erre. A honvédségi használat után visszavaduló területen egymás után épülnek az ezer évvel ezelőtti technikával készülő veremházak, műhelyek, jurták. A legnagyobb, legdíszesebb jurta Magyar Attiláé, az Őskultúra Alapítvány elnökéé, aki be is hív egy rövid beszélgetésre. Még ünnepi öltözetben van, kaftánban, selyemnadrágban és fölpöndörödő orrú, puha csizmában. A jurta középpontjában lévő tűzrakóhely köré telepszünk, állatbőrökkel letakart ülő alkalmatosságokra. Van odabenn egy nagy, faragott trónus is, fölötte szarvasaganccsal, de az elnök nem erre ül, hanem egy alacsonyabb zsámolyra. A trónust nyilván csak a játékban használják. Magyar Attila egyébként itt lakik, tulajdonképpen ez az álom az élete.
A másfél évtizede létező Őskultúra Alapítvány az ország legnagyobb történelmi hagyományőrző csoportja, százhat tagja van, s ők építik ezt a falut, melyet Emese Parknak neveznek. A XVI. kerületből költöztek ki ide, a Csepel-szigetre tavaly, miután megkapták az önkormányzattól a volt katonai bázist. A csapatban szinte minden mesterség képviselője megtalálható: van tanár, újságíró, kovács, gyógyszerész, fafaragó, fazekas. És mindenki beleadja a szaktudását: például a leendő templom kertjét egy gyógyszerész ültette be gyógynövényekkel, a most épült kovácsműhelyt néhány fiatal kovács- és ötvöstanuló üzemelteti, a fazekasműhelyt pedig egy keramikuscsalád fogja. Közös bennük, hogy rajonganak a történelemért, s különösen a középkornak az ezredforduló környéki szakaszáért. Az elnök szerint a 900-tól 1100-ig tartó kétszáz évben például az az izgalmas, hogy változatos, beleférnek a nomádok, de a keresztes lovagok is. Sokféle játékra ad lehetőséget. De nem önmagáért való játék ez, hanem tanulás, tapasztalatszerzés is. Részben kísérleti régészet: például kipróbálják, meg tudják-e középkori eszközökkel olvasztani a vasat, állatokat tartanak, megtanulnak lőni a régi magyar íjakkal, megismerik a viseleteket. Tavaly készítettek egy viking hajót, s ki is próbálták a kis tóban. Idén sajnos a tavacska kiszáradt, s a hajó partra húzva vesztegel.
A foglalkozásaikra jelentkező fiatalok tulajdonképpen a középkori életmódot tanulják meg. Aki vizsgát tesz az elsajátított ismeretekből, az rangot kap a közösségben. Egy szint fölött ez nem csak játék. A legjobbak, akik már tudnak a fegyverrel bánni, mehetnek a felnőttekkel a történelmi bemutatókra, a visegrádi palotajátékokra vagy a pusztaszeri ünnepségekre.
De hogy jönnek össze az ősmagyarok a vikingekkel? A jurták a sárkányfejes hajókkal? - értetlenkedünk. Például úgy, hogy Szent Istvánnak is volt egy több száz fős viking eredetű testőrsége - magyarázza az elnök -, utána lehet nézni Györffy Györgynél. A nemzetek már akkor sem voltak elszigetelve egymástól. Jól megférnek majd egymás mellett itt, az Emese Parkban is.
