A Népszabadság tudósítása szerint (Hankook: vita a titokról, május 29.) "Garamhegyi Ábel a gazdasági tárca államtitkára az Index főszerkesztőjének és a Társaság a Szabadságjogokért elnökének írt, a hét végén nyilvánosságra hozott levelében mindenesetre most azt írja, hogy 'a liberális gazdasági tárca' készséggel áll a jogvitát tisztázó eljárás elé. Az államtitkár azonban leszögezi, hogy a nyilvánosság minél szélesebb körű érvényesülése mellett a tárca tiszteletben tartja az üzleti titkot, ami védi a verseny szabadságát". E cikk megjelenése után türelmesen vártuk, hogy megkapjuk, vagy legalább a világhálón elolvashassuk Garamhegyi úr levelét. Aztán kénytelenek voltunk belátni, hogy "a hétvégén nyilvánosságra hozott levél" körülbelül annyira létezik, mint a miniszterelnök által hivatkozott Tölgyessy-bizottság (ld. Schiffer András: A szürrealizmus diadala, május 11.). Újfent a szokásos kormányzati blöffök egyikébe akadtunk bele.

"A gazdasági tárca továbbra sem kívánja kiadni a Hankook dunaújvárosi gumigyárának létrehozásáról még 2005 októberében kötött támogatási szerződést a céggel, ám 'nyilvános szakmai vitát' kezdeményez a 'közadatok nyilvánossága és az üzleti titok védelme kérdéséről'" - ezt olvastuk egy május 29-i sajtóhírben. Az információszabadság és az üzleti titok viszonyát a polgári törvénykönyv, ill. az adatvédelmi törvény kielégítően rendezi és számos alkotmánybírósági határozat, valamint bírósági eseti döntés is segíti ma már a jogalkalmazókat. Ha a szerződés a polgári törvénykönyv 81. § alapján üzleti titoknak minősülő technológiai megoldást tartalmaz , úgy az adatkezelő - tehát a GKM - az adatvédelmi törvény 20. § (4) bekezdése értelmében a meg nem ismerhető adatot, know-how-t hordozó rész leválasztásával köteles kiadni az igényelt dokumentációt.

A GKM-nek egészen másról kellene (kellett volna) "nyilvános szakmai vitát" kezdeményeznie. A kíváncsi újságíró egészen különös kérdéseket fogalmazhatna meg a kormány támogatáspolitikája kapcsán: Milyen hatással van a "liberális gazdasági tárca" által fetisizált versenyre a kormány támogatáspolitikája? Jó-e, ha az állam a beruházási érték húsz százalékában támogatja egy multinacionális cég projektjét? Ér-e az adott térségben egyetlen munkahely létrehozása 16 millió forintot? Az új munkahelyek állami támogatása fejében milyen munkajogi védelmet és munkahelyi környezetet kínál a befektető? A beruházástámogatásra fordított közpénzek hogyan viszonyulnak a beruházás ökológiai költségéhez? A támogatási szerződésben vállalt állami kötelezettségek milyen terheket rónak az eljövendő generációkra? Ilyen kérdésekről csak akkor tudunk értelmes diskurzust folytatni, ha ismerjük az állam által kötött beruházástámogatási szerződések tartalmát. Addig azonban az újságolvasó joggal él a gyanúperrel, hogy a kormányzat a "verseny szabadsága" alatt valójában azt érti, amikor az új demokráciák versenyeznek egymás közt a multik kegyeiért az ökológiai és szociális korlátok lebontásával s diszkrét szerződésekben garantált közpénzekkel.

Jó volna végre számot vetni azzal a ténnyel, hogy Magyarország államformája nem zártkörűen működő részvénytársaság, hanem köztársaság. Egy zrt. működését valóban az üzleti titok védelme szavatolja, ám a Köztársaság fenntartásához a politikai közösség tagjainak kellően informált részvétele szükséges.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője