A nadrág azonban elveszett, így a bírónak másikban kellett megjelennie új munkahelyén. Ez akkora traumát okozott neki, hogy 67 millió dollárra (12,4 milliárd forintra) perelte be a tisztító tulajdonosát, a Chung házaspárt és fiukat.

Az összeget úgy számolta ki, hogy a város fogyasztóvédelmi szabályzatára hivatkozva szabálysértésnek tekintette az ablakba kitett "Garantált elégedettség" és "Még aznap kész" táblákat. Ezek szerinte 1200 napig vezették félre a washingtoniak ezreit, sőt talán millióit, amiért napi 1500 dollárt számolt fel, megszorozva hárommal, mert a család három tagja ellen indított pert. Ehhez jött az egymillió dolláros érzelmi veszteség, az ezt meghaladó jogi költség, és a napi autóbérlet, merthogy nem volt járótávolságon belül másik tisztító. Később valamelyest lejjebb adta, és beérte volna 54 millió dollárral is. A bíró annyira beleélte magát az őt ért sérelembe, hogy a tárgyaláson egy ízben elsírta magát, és kirohant a teremből.

A nadrág egyébként egy héttel később előkerült, ám Pearson azt állította, hogy nem azonos az elveszettel. A kétéves procedúrára mindkét oldal sok ezer dollárt költött. A tisztítósok mellett felsorakozott a teljes koreai közösség és a dél-koreai sajtó is. Pearson a követelt pénzen annyi méregdrága nadrágot vehetett volna, amely egymás mellé téve 77 kilométeres sort tett volna ki. A washingtoni felsőfokú bíróság jogerős ítélete szerint a kolléga józan ésszel nem vehette szó szerint a ruhatisztító reklámját. A pervesztes bírót az amerikai kártérítési ügyvédek legnagyobb szervezete már korábban feljelentette a washingtoni jogi kamaránál a szakma lejáratása miatt. A koreai család azon gondolkodik, hogy washingtoni üzletét felszámolva hazaköltözik. Az eredeti számla 10 dollár 50 centről, azaz mintegy kétezer forint-ról szólt.