Az egyik szélsőség árpádsávos zászlókat lengetve "hazaárulók, mocskos komcsik" kiáltásokkal támadott, a másik szélsőség menekült egy söröző belső udvarába, mert nem csinálhatott műsort.

168 óra vagy Kuruc.info, ahogy az államfő állított fel nemrég önkényesen szélső pontokat, Klubrádió vagy goromba bekiabálók, indulatos verőemberek, ahogy most Kósa. A hiba azonos: azon alapszik, hogy ahol egy nyilvánvaló szélsőség üt, vág, káromkodik, náci irodalmat népszerűsít, ellenfelet szóval likvidál, ott lennie kell túlbarikádnak, azon meg hasonszőrű harcosoknak. Mintha páros testrészekről volna szó. Ha van jobb szem, kell lennie balnak is. Ha az egyik oldal zászlai és logói alatt állandó a fizikai és szellemi támadó indulat, ha a jobboldal szisztematikusan ráront nemzete baloldalára, akkor ennek nem lehet más oka, mint hogy az ottani szélsőségeket kell ellenpontoznia.

Ahogy a médiában is a képzelt balliberális túlsúly miatt kell radikálisan átszólni a túlfélre oldalról oldalra, percről percre.

Föld közepéig érő, beláthatatlan történelmi gyökereket szokás itt keresni, pedig a helyzet egyszerű: a jobboldal és sajtója gyűlöli, megveti és féli a baloldalt, a másik oldal legfeljebb ezen szörnyülködik. Ha ez a két életszemlélet középről tekintve egyenlő távolságra van, akkor Kósánál az igazság, ha nem, akkor rossz helyen áll. Igaz, onnan legalább nem kergetik el.