Osztrák kézben a Mol negyede
Stratégiai jelentőségűnek nyilváníthatja a kormány várható törvénymódosítási javaslata a magyar olajipari társaságot, a Molt - mint értesültünk. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tegnap úgy fogalmazott: a társaságot ellenséges kivásárlás fenyegeti az osztrák OMV részéről. A kormányfő egyébként tegnap is konzultált Alfred Gusenbauer osztrák kancellárral. Minthogy ebben a kérdésben, s a meghozandó védelmi intézkedésekben is egyetértés látszik kialakulni a kormány és az ellenzék között, valószínűsíthető, nincs akadálya annak, hogy törvénybe foglaljanak olyan szabályokat, amelyek megőrzik a Mol függetlenségét.
Veres János pénzügyminiszter tegnap egy konferencián nem árulta ugyan el, mi is a terv lényege, ám azt sejtette: az Európai Unió tagállamainak idevágó rendelkezéseit tanulmányozzák. Elhárította azokat a felvetéseket, hogy esetleg az állam vásárol-e Mol-részvényt, mivel erre nincs felhatalmazása egyetlen állami intézménynek sem. Hozzátette: törvénykezésre már csak az őszi ülésszakon nyílik lehetőség, amikor persze nem a mostani helyzetre reagálnának. Úgy tudjuk, módosulhat a tőkepiaci törvény. Elemzők - külföldi példák alapján - megemlítik: állami cégek vásárolhatnak Mol-részvényt, azokat zárt körben is lehetne jegyezni, s így feltartóztatni az OMV-t.
A stratégiai érdek hangoztatása azonban kísértetiesen emlékeztet a francia kormány tavalyi döntésére, amellyel 11, nemzetbiztonsági szempontból is érzékeny szektort - például kaszinók, biztonsági cégek, polgári-haditechnológiai vállalkozások - nyilvánított stratégiai fontosságúnak, azzal a céllal, hogy megakadályozza ezen társaságok külföldi kézbe jutását. Párizsban olyan törvénymódosítást is előterjesztettek, hogy a cégek a piacinál alacsonyabb áron juttathatnak részvényt a tulajdonosoknak, nagyobb beleszólást engedhetnek az érdekszervezeteknek, hogy megnehezítsék az ellenséges felvásárlásokat. Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki a verseny ilyetén korlátozása miatt, felvilágosítást kért. Elképzelhető, hogy az ügy az Európai Bíróságon köt ki, amely testület viszont az utóbbi időben egyértelműen az egységes piac és a verseny növelése mellett foglalt állást az ilyen kérdésekben.
Magyar politikai körökben eluralkodott az a meggyőződés, hogy az OMV lépései mögött az orosz Gazprom áll - amiből persze uniós energiapolitikai ügynek kellene keletkeznie. Az osztrák cég azonban mindeddig cáfolta, hogy felvásárolni igyekezne a Molt. Önmagában az a tény, hogy 10-ről 18,6 százalékra növelte részesedését, nem kelthet ilyen aggodalmat. Igaz, tegnap az Unicredit bejelentette: az érdekeltségébe tartozó Bank Austria Creditanstalt is megszerzett 5,94 százalékot. A kettő együtt - de csak együtt - majdnem eléri a 25 százalékot. Ha az OMV-hez kerülne ez a pakett - bár a cég azt mondta, az osztrák pénzintézet ügyletéhez nincs köze -, s a továbbiakban 33 százalék fölé menne a részesedése, akkor nyilvános ajánlatot kellene tennie a Molra, amire lehetne ellenakciókkal reagálni.
Ilyen elvi útmutatást tartalmaz egyébként az unió vállalatfelvásárlási direktívája. Ez ugyan a verseny növelését szolgálja, egyben lehetőséget ad a kormányoknak - ha az állam is tulajdonos a bekebelezni kívánt cégben -, hogy az ellenséges felvásárlást akadályozza. A bizonyos határt átlépő részesedés megszerzésének bejelentési kötelezettsége, a nyilvános ajánlattételi kötelezettség és az erre adható vállalati válaszok szabályozása került át a magyar tőkepiaci törvénybe is. Ám ha az állam nem tulajdonos, mint Magyarországon a Molban, akkor leginkább olyan intézkedésekkel próbálkozhat, mint a franciák.
- Időhúzásra ez alkalmas lehet - mondta Bartha Judit, a GKI Energiakutató vezető munkatársa, aki úgy véli, egy estleges, brüsszeli eljárásnak a végére csak évek múlva kerülne pont. De emlékeztetett rá, hogy éppen brüsszeli kezdeményezésre kellett megszüntetni az aranyrészvény intézményét (a Molban is). Számos európai példa akad arra is, hogy a kormány állami vállalatokat kér fel a védendő cég részvényeinek vásárlására. Más kérdés, hogy az OMV akciója versenyjogi problémákat is felvet: az osztrák cég monopolhelyzetbe jutna az üzemanyagpiacon, s emiatt sem a magyar, sem az osztrák versenyhivatalnak nem kellene jóváhagynia egy esetleges felvásárlást.
Ilyen eshetőségre utal Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa is, aki leszögezi: az unió versenypolitikájának célja, hogy akadályozza a versenyt korlátozó cégfelvásárlásokat - az egységes piacon. Kérdés, ebben az esetben is az egységes piaci hatást vizsgálná-e, avagy a vezetékek miatt speciális szempontokat is figyelembe venne. A kutató szerint az OMV-Mol-ügynek azért tágabb kisugárzása is van: az uniónak a szupranacionális fejlődés irányába kellene haladnia, hogy az első ötven éve után legyen második ötven éve is. Ám a magyar kormány lényegében ugyanazt a stratégiát követi, mint a legtöbb nemzeti kabinet: ebben a szektorban kiváltképpen viszolyog a külföldi, meghatározó tulajdonos megjelenésétől.
A vállalatfelvásárlási direktíva, a versenypolitika, az egységes piac elvei ellenére a nemzeti kormányok az unióban igyekeznek akadályozni a határokon átnyúló felvásárlásokat. Legutóbb a holland kormány is kifejezte aggodalmait, hogy a Royal Bank of Scotland ellenséges (nem baráti szándékkal, megegyezéses alapon) akciót kezdeményezett az ABN Amro ellen. A bank menedzsmentje küzd az átvétel ellen, mert annak következménye a pénzintézet feldarabolása lenne. A párizsi kormány a Suez és a Gaz de France energiaszolgáltatók fúzióját szorgalmazta, hogy ellehetetlenítse az olasz Enel megjelenését a francia piacon. Madrid is úgy védte meg az Endesa közműcéget a német E.on támadásától, hogy összeházasította a szintén spanyol Gas Naturallal. A korábbi olasz jegybankelnök pedig belebukott abba, hogy bennfentes módszerekkel segítette az Antonveneta bankot, amely nem akart az ABN Amro tulajdonába kerülni. S a francia Sanofi és Aventis is azért állt össze, hogy a svájci Novartis labdába ne rúghasson. A jórészt európai példákat azonban a végtelenségig lehetne sorolni. (B. M.)
