Örömteli konkurenciaharc városlakóknak
Szekszárdon van olyan taxitársaság, amelynek autója 350 forintért a városon belül bárhová elviszi az utast. Az alacsony tarifa az árháború következménye. Tavaly két dunaszentgyörgyi vállalkozó a tolnai megyeszékhelyen Fix-taxi néven kezdett el fuvarozni, s a megtett kilométerektől függetlenül mindössze 500 forint viteldíjat kért. Válaszul egy helyi cég 460 forintot számolt föl egy útért. Később színre léptek a "négyszázasok", amire egy másik társaság 350 forintos díjjal felelt. A csökkenő díjaknak persze örülnek a városlakók, ám kérdés, hogy megéri-e a személyfuvarozóknak? Szigeti Júlia, a szekszárdi polgármesteri hivatal közterület-foglalási főelőadója azt mondta: a 35 ezer lélekszámot alig meghaladó dél-dunántúli megyeszékhelyen 54 taxis van, miközben harmincan is ki tudnák szolgálni az utasokat. A közgyűlés igyekszik szabályozni a versenyt: idén januártól új taxisoknak már nem adtak ki közterület-foglalási engedélyt, ugyanakkor megemelték a
Kaposváron két és fél éve indult el a szekszárdihoz hasonló tarifaharc, akkortól ugyanis a Kapostaxi 600 forintos díjjal vitte el az utasokat a város határán belül bárhová. Ennek hatására három másik kaposvári taxis cég sorra levitte a tarifáját 500 forintra, amire válaszul az árverseny elindítója 488 forintra csökkentette a viteldíjat. Azóta nincs változás. Egy kaposvári taxis, aki 500 forintért viszi utasait, azt mondta: lényegesen több lett az utasa, de tart tőle, hogy a fix árasok sorra tönkremennek majd, mert az alacsonyabb bevételből képtelenek lesznek például autót cserélni. Pécsett, ahol 300 taxist tartanak nyilván, a sofőrök tizede már fix áron vállal fuvart. Utóbbiak nem kötődnek taxistársasághoz, így az áraik is különböznek. Találunk 900, 990, 999 és 1000 forintért szolgáltató taxisokat. A fix árasok kikötése általában az, hogy várakozás nélkül legföljebb hét kilométert hajlandók megtenni a kért viteldíjért. A baranyai megyeszékhely drosztjain a Volán-taxi uralja a piacot, a cég 191 autójának mindegyike 390 forintért indul, és 160-ért tesz meg egy kilométert. Ebből adódik, hogy a fix árasokhoz akkor érdemes beszállni, ha valaki legalább négy kilométert utazik. A Volán-taxi egyébként a 2004-ben feltűnt fix árasok miatt három éve nem tud tarifát emelni.
Az ország keleti felében egyelőre nem ilyen kiélezett az árverseny. Igaz, Debrecenben is van konkurenciaharc a taxitársaságok között - a városban mintegy 400 személyfuvarozó dolgozik, ez a létszám jóval magasabb a szükségesnél -, de itt úgy küzdenek az utasokért, hogy pluszszolgáltatást nyújtanak. A Főnix Taxi sofőrjei például, ha kell, be is vásárolnak, kérésre - leginkább a külföldi egyetemistáknak van ilyen igényük - el is mennek a gyorséttermekbe a vacsoráért. Ha szükséges, hivatalos ügyet intéznek vagy pótsofőrt biztosítanak. Tisza Tibor, a vállalkozás vezetője elképzelhetőnek tartja, hogy Debrecenben is kialakul a szekszárdihoz hasonló helyzet, mert az ágazatban évek óta káosz uralkodik. A vállalkozók alákínálnak egymás árainak: ők például 25 ezer forintért vállalnak egy ferihegyi fuvart, de van olyan debreceni taxis, aki ugyanazért 10 ezer forintot kér, miközben az egyik budapesti cégnél 57 ezer forint ennek az útnak a tarifája.
Egy négytagú család számára Szegeden vagy Szolnokon olcsóbb taxival elmenni néhány kilométert, mint megváltani a fejenként kétszáz-kétszázötven forintos helyi járatú buszjegyet. A két alföldi megyeszékhelyen egy kétgyermekes családnak - egy átszállást feltételezve - 1600-2000 forintba kerül keresztüljutni a városon, a taxit ennél olcsóbban megúszhatják. Mindkét városban 300 forint a taxik kiállási díja, s erre jön rá kilométerenként 180-220 forint.
Az általunk megkérdezett taxisok valamennyien egyetértettek abban: az utasoknak biztosan jó az alacsony ár, ám a sofőröknek lassan havi 380-400 órát kell dolgozniuk ahhoz, hogy megéljenek. Az alacsony bevételekből új autóra sem telik majd, márpedig ez nekik nem luxus, hanem munkaeszköz.
Budapest: a tarifák elérték a törvényes plafont
A budapestiek többsége akkor fog (hív) taxit, ha nagyon muszáj: ítéletidő van vagy ünnep, amikor nem járnak a villamosok, orvosi kezelésre megy, és ez a BKV-busszal macerás volna - és így tovább. A magánfuvarok nagy részét többnyire tehát az efféle kényszereknek, és persze nem kis részben a szórakozóhelyekről éjszaka haza- vagy továbbinduló publikumnak köszöni a szakma; amely úgy becsüli, hogy a civil megrendelések 30-40 százaléka a vendéglátóhelyekről fut be. Munkából és munkába jószerével csak az jár taxin, akinek fizetik az útját.
Amíg a szakma évek óta morog, hogy alacsonyak a tarifák, s közben túl sok a fuvarozó: hat-hétezren taxiznak a fővárosban. Az ideális létszám ezzel szemben 3500-4000 volna. Egyre nehezebb a megélhetés, a fővárosi publikum kifejezetten drágállja a szolgáltatást. És valóban, amíg a taxiscégek a kíméletlen verseny miatt hosszú évekig jóval a megengedett maximum alatt maradtak áraikkal, a tarifák már elérték a törvényes plafont. Mint ismeretes, a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi (2000-es) módosítása szerint az alapdíj maximum 300, a kilométerdíj nappal 240, éjszaka 336 forint, a várakozási díj 60 és 84 forint lehet percenként. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a társaságok - legalábbis, ami az utcán leintett taxik tarifáit illeti - szinte pontosan megegyeznek a legmagasabbal, ami kérhető. Ilyen díjakat találunk a 6x6-nál, a Citynél, a Budataxinál, a Tele 5-nél, a Főtaxinál vagy a kisebb Taxi 4-nél - azaz gyakorlatilag mindenhol.
A fővárosban az öt-hat kilométeres út számít átlagosnak, amely mindenestül 1600-1700 forintba kerül - ez durván hétszer annyi, mint egy buszjegy ára. (B. T.)
