Bocskaisok a szlovén Sólymok árnyékában
Amikor az alattunk elterülő várost még nem Pec/Peje-nak, hanem Picarianak nevezték. Az összehangolt mozdulatok, a fojtott parancsszavak, a méhrajszerű szétszóródás majd összezárás, a magyar tömegoszlató szakasz teljesítménye imponáló. A magyarok, mint a legrátermettebbek, készenléti szolgálatot adnak, egész Koszovóban bevethetők. Eddig nem kellett "élesben" oszlatni, mondja Gacsal János századparancsnok,
Ok, kockázat van elég. A magyarok nyakába szakad itt legalább ezer év keserves történelmi örökségének, a Balkánon, a "lőporos hordón" különösen erős vallási-etnikai-nemzetiségi megosztottságnak számos következménye. Nekik kell vigyázni az UNESCO kulturális örökségére, a pec/pejei szerb ortodox pátriárkakolostorra, a szerb kisebbségre.
Orhan Galjus, a budapesti Nyitott Társadalom Intézet romaszakértője megdöbbentő képet fest a koszovói nemzetiségi Bábel leggyengébb láncszeme, a romák helyzetéről. Mások mellett a szerbül Pec, albánul Peje város körül élő askalikról, "koszovói egyiptomiakról", akik évszázadokon át mást sem tettek, mint kényszerűen alkalmazkodtak, asszimilálódtak vallásban, (kényszerű) névváltoztatásban, életformában. Akiket a törökök, szerbek, albánok érdekeik szerint eltörökösítettek-albánosítottak-szerbesítettek. Sok roma ma is megalázó vezetéknevet cipel magával, amit a törökök aggattak rájuk. Ilyen például a magyarul is érthető "Delibalta" (dilis balta).
Fentről, nyolcszáz méter magasból, a svájci légierő Super Puma helikopteréből nézve ez már a muzulmán világ, a Közel-Kelet kapuja. Harminc éve, amikor utoljára erre jártam, még gyárkémények szurkálták az eget. Mára a kémények ledőltek, a gyárak bedőltek, helyettük vadonatúj minaretek tűi és a munkanélküliségi mutatók emelkednek.
A támaszpont, a Vilaggio Italia belesimul Pec/Peje fölött a hegyoldalba. Idegen test, multikulti világ, erős olasz beütéssel. A Mensa-1-ben a futballpályányi közös étkezőhelyiségben az olasz Sky TG24 hírtelevízió ontja a híreket, feljebb borbár, olasz barbieri (borbély) várja a szabadidős katonákat. A magyar fiúknak, a debreceni Bocskai lövészszázad másfél száz emberének már unalmas a finom, de mindennap ugyanolyan rakott ravioli, kagylós spagetti, halljuk.
Becsület-Bátorság-Helytállás - ez a bocskaisok jelszó-koszorúja. A CRC (tömegoszlató) gyakorlatot bemutató debreceni szakaszban sok az Irak-veterán. Mint az újdonsült apa, Kalydi Zoltán, vagy a keménykötésű Tóth Tamás, akik szerződéses katonák, akik becsülettel helytálltak a világ legveszélyesebb országában, Irakban vállalt misszióban.
Pec/Peje, a szlovén Sas-zászlóaljba tagozódó magyar század a közös jövőt, a szoros (katonai) együttműködést példázza. Havril András vezérkari főnök keresztnevén szólítja Albin Gutmant, szlovén kollégáját, akivel közösen szemlézik embereiket itt az "olasz faluban". Itt formálódik a gyakorlatban az idén januárban felerősített reform, az új katonai kultúra. Ennek szerves része a nemzetközi missziókban való együttműködés. Ezekre a feladatokra a katonák között is a legrátermettebbek, a NATO munkanyelvét, az angolt megfelelő szinten bírók pályázhatnak eséllyel. Értelmes katonai pályafutási perspektívát kell kínálni az embereknek, különben elszivárognak, mondja a magyar vezérkari főnök.
A mai keserű, önkritikával, bajokkal-problémákkal teli magyar valóságban jó hallani, hogy van egy szegmens, ahol a magyaroknak van becsülete, elismerik őket, számítanak rájuk. Kiváltképpen Koszovóban, amelynek sorsa közvetlenül kihat Magyarországéra. (Egy megjegyzés: még a XVIII. században, Koszovó történelme egyik viharos szakaszában szerbek vándoroltak innen északra, a Vajdaságba. Most, az ezredforduló tájékán ez megismétlődött, és ez nem jó a vajdasági magyaroknak)
- Érdekeltek vagyunk a stabilitás, a demokratikus fejlődési út fenntartásában, fogalmaz Havril. Ezt fejezi ki, hogy Magyarország bővíti részvételét, jövőre újabb két századot vezényelnek Koszovóba, és a részvételt egy minőségi lépcsőfokkal feljebb, zászlóaljszintűre növelik. Átvesszük a szlovén Sólymoktól a zászlóaljvezetést - teszi hozzá.
Nem lesz könnyű dolguk. Borotvaélen táncol a megegyezés Koszovó státusáról. A helyiek többsége megszállóknak tekinti a NATO-katonákat, de az ENSZ-eseket, a Koszovót a világszervezet nevében igazgató UNMIK-et még kevésbé kedvelik. Hozzá kötik a finn politikus, Ahtisaari státusrendezési tervét, ami az albán többség szerint túl kevés, a 10-15%-ot kitevő szerb-roma kisebbségnek pedig túl sok függetlenséget adna Koszovónak. Nagy a tét, két világ feszül egymásnak ezen a kétmilliós lakosú, két magyar megyényi helyen.
Pec/Peje, 2007. június
