Talán mintha Orbán Viktor is érezné, hogy ezt most nem kellene, de nem teheti, hiszen mégis. Mégiscsak kéne. Mindent kéne, ami bántja, megalázza az ellenfelet. Nincs határ - a Fidesz elnöke ezért lökhette ki magából a mondatot arra az újságírói kérdésre, amely a Fidesz új kommunikációs stratégiáját firtatta, jelesül azt, hogy akkor szerintük Gyurcsány Ferenc ideggyenge.

Azt eddig is sejteni lehetett, hogy Deutsch-Für Tamás bő egy héttel ezelőtti kiállása nem öncélú akció volt. Laikus szakvéleményem: ehhez ő nem elég bátor. Föltételezhetjük, hogy kissé izzadt is a tenyere, amit, ugye, nem feltétlenül kell idegi összefüggésbe helyezni, amiként ő tette ezt a miniszterelnökről szólva, mondván, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő számos jelét adja ideggyengeségének, például hámlik a tenyere, s ez persze alkalmatlanná teszi őt az ország irányítására. Orbán Viktor mondata után bebizonyosodott, hogy Deutsch-Für tudta, mit beszél, és mások is tudták, mit fog beszélni. Jól megkonstruált rendszer ez, amiben megvan az ő szerepe, megvan a szóvivőé, aki a kormányfő ideggyöngeségére utaló sunyi megjegyzéseket tesz, tekintet nélkül arra, hogy éppen mi a téma - és megvan a pártelnöké, aki megfogadta ugyan, hogy nem foglalkozik a kormányfővel, de hát ugye, tudjuk jól: "közkeletű".

Ne merüljünk el most Orbán Viktor idézett mondatának nyelvi fortélyában, mármint abban, hogy miként képes állítássá formálni azt, ami kérdésként is alpári, s ezt hogyan sulykolja mindaddig, amíg az eléri a megcélzott közeget. És ezúttal, bármekkora is a csábítás, felejtsük el annak taglalását, hogy vajon tényleg, tényleg mindent megér-e az, hogy valaki veszni hagyja nemcsak a méltányosságot, hanem a méltóságot, a legelemibb etikai szabályt is. Inkább álljunk meg egy szóra: a közkeletű kifejezésnél.

Ismerős szó, morzsolgathattuk eleget, nem is olyan régen, amikor egy Csurka István nevű egykorvolt író a Magyar Fórum hasábjain rendszeresen bizonyításra nem szoruló, köztudomású ténynek nevezte a zsidóság sunyi pénzügyi machinációit, és megfordult e szó gyakorta Torgyán József ajkain is, mondjuk az agrárszektor helyzete kapcsán. Nem állítom, hogy a sok közkeletűségeskedés miatt, de Csurka és Torgyán - ez már tényleg köztudomású - rég nincsenek a valódi politika színpadán, legalábbis illene tehát e szóval csínján bánni.

Persze, a közkeletű "evidencia" sem tényállítás - vélemény csupán. De soha nem merném például közkeletűnek beállítani azt az álláspontomat, hogy ha az egyik nagy magyarországi párt vezetői ideggyöngének minősítik a kormányfőt, s ezt a nem igazolt véleményüket közkeletűnek nevezik, az csak azt igazolja, hogy a Fidesz vezetői Köz-Keletet (rém)álmodnak Magyarországra. Ahol, mondjuk, palesztin küzd palesztinnel - Allah nevében. Azt viszont közkeletűként rögzítem, hogy ha álláspontom igaz, akkor a Köz-Keletet meglehetősen kevesen szeretnék még a Fidesz szavazói közül is.

Lám, így lett az én véleményem is közkeletű.

Mondom: veszélyes fegyver ez. Elsül a végén.