A legsúlyosabb amerikai iskolai lövöldözés április 16-án zajlott le a Virginia állambeli Blacksburgben. A 23 éves, dél-koreai származású Cso Szjung Huj, az egyetem angol szakos hallgatója vérfürdőt rendezett a campus Norris Hall épületében: 30 embert legyilkolt, majd önmagával is végzett. Néhány órával korábban az egyetemi város egy másik épületében két diákot is lelőtt; a mészárlás összesen 33 halottat követelt.

Cso az alaposan kitervelt akció végrehajtása előtt terepszemlét tartott. Néhány perccel a vérengzés előtt végigsétált az épületen, több emeleti terembe is bepillantott. Visszament az épület két bejáratához és az ajtókat belülről beláncolta. Ezután sebészi alapossággal az első emeleten teremről teremve járva minden mozgó célpontra tüzelt. Miután végzett egy teremmel, becsukta maga mögött az ajtót és haladt tovább. Tett egy kört, majd visszatért a termekbe, és akit még életben talált, arra közvetlen közelről rálőtt.

A vérengző diáknak kilenc perc elegendő volt arra, hogy két félautomata pisztolyából 174 lövedéket lőjön ki, 30 embert meggyilkoljon és 20-at megsebesítsen. A 30 halálos áldozatból 28-cal fejlövés végzett, volt olyan áldozat, akinek a testében 4-5 golyót találtak.

A mészárlás helyszínére érkező rendőrök nem tudtak rögtön behatolni az épületbe. A bentről lövéseket, kiáltozást és üvegcsörömpölést halló rendőrök puskával próbálták szétlőni a két bejárati ajtót zárva tartó láncot, de nem jártak sikerrel. Végül egy oldalsó harmadik ajtón jutottak be, amelyen csak egy tolózárat kellett kilőni. A sebesültek számára kritikus első 20 percben a mentősök még nem léphettek az épületbe, a különleges rendőri egységek ugyanis nem győződtek meg arról, hogy nincs több merénylő, a mentést biztonságosan meg lehet kezdeni.

Emily Haas, az egyik túlélő, egy 19 éves francia szakos diáklány elmondta: Cso némán végezte ki társait. Abban a teremben, ahol 18 társával ő is egy órán ült, az ámokfutó 11 diákkal végzett és a tanárt is megölte. Emily úgy úszta meg, hogy halottnak tettette magát, fejsérülése nem volt életveszélyes. Amikor Cso visszatért a terembe, minden diákhoz odalépett, akit még lélegezni látott és főbe lőtte.

Az épületet több irányból felderítő fekete sisakos, egyenruhás kommandósok teremről teremve haladva keresték a gyilkosokat, feltételezték, hogy több lövöldöző van, akik esetleg túszokat is ejtettek. A különleges egységeknek óvatosan kellett mozogniuk, vezetőjük ugyanis attól tartott, hogy az óriási feszültség miatt esetleg egymásra nyitnak tüzet.

Miután egy diáktól előzőleg megtudták, hogy egy lövöldöző van, aki fekete pólót visel és ázsiai származású, Emily Haas termében megtalálták a kezeslábast viselő Csót, a Virginia Egyetem narancs-gesztenyebarna színű baseball-sapkájával a fején, arccal a föld felé fordulva. Két kezében pisztoly, az egyik töltve. S bár láthatóan súlyos fejsérülése volt, nem bíztak semmit a véletlenre, megbilincselték.

A rendőrök ezután minden termet átvizsgáltak, nem akarták elhinni, hogy a szemük elé táruló horror egyetlen ember műve. Farmeres, edzőcipős diákok élettelen testei hevertek szanaszét a termekben, vér mindenhol, a falakon, az asztalokon, a padlón. Nem lehetett tudni, hogy ki van életben és ki halott. Néhányan halottnak tettették magukat és továbbra sem mertek mozdulni, többen súlyos sebesülést szereztek, moccani sem tudtak, csak halkan suttogni.

A mentősök sokáig nem férhettek a sebesültekhez, a különleges osztag ugyanis még nem derítette fel az egész épületet. Egy rendőrszázados, aki a súlyos sebesülteket saját kocsijában szállította a távolabb várakozó mentő autókhoz, egy percre felhívta feleségét, hogy megnyugtassa, nem esett baja az akcióban. Annyit mondott neki, bármi ijesztőt hall arról, ami történt, szorozza meg hússzal, akkor el tudja képzelni, milyen súlyos a helyzet.

Mint kiderült, ha a rendőrök késlekednek, Cso bizonyosan újabb áldozatokat szedett volna, 203 éles lőszer maradt nála.

Órákkal a reggeli vérengzés után a szövetségi nyomozók még mindig sok diák mobiltelefonját hallották csörögni újra és újra, a családtagok és hozzátartozók nem adták fel a reményt, hogy szeretteik válaszolni fognak.

(MTI)