S bár most nyilván azt gondolják, ironizálunk, hadd emeljük fel gyorsan a mutatóujjunkat: dehogy. Pusztán csak azt a gondolatot kívánjuk megosztani a nagyérdeművel, hogy az ilyesminek normális metódusnak kellene lennie egy országban.

Rendben, utópia.

Mindenesetre az Országgyűlésben hétfőn 340 igennel (1 nem mellett) elfogadott Sport XXI nemzeti sportstratégia tegnapi, amolyan helyzetértékelő tájékoztatóján csöppet túl volt hangsúlyozva a kollektivitás ténye - nem telt el perc az újszerű helyzet említése nélkül -, de ha már így esett, akkor a szimbolikus értéket megjelenítő futball-labdán, továbbá a politikusoknak kiosztott pólókon olvasható szövegre (Ötpárti egyesség) is fordíthattak volna némi energiát.

A stratégia menedzselése - amint azt Szalay megjegyezte - Elbert Gábor szakállamtitkárnak köszönhető. A mai politikában kétségkívül unikumnak számító Elbert ennek kapcsán elmondta, hogy a múlt nyár óta sokat dolgoztak e munkán, amelynek alapcélja (túl az infrastrukturális és más hiányosságok javításán) a sportoló nemzet kialakítása. Hogy tudniillik az élsport szintjén maradjunk a világ élmezőnyében, ugyanakkor a tömegsport területét újítsuk meg. Kevés a testnevelésórák száma; sokat tévézünk (sör, chips); lusták vagyunk; kábítószerezünk: az évek óta hangoztatott problémákat most is fölsorolták az illetékesek, miként a sport jelentőségét taglaló, "ősrégi" mondatok sem maradtak el: egészségesebb nemzet, erősebb nemzettudat, értékformáló erő, drogprevenció, stb.

A több ciklusra tervezett (2020-ig szóló), a remények szerint uniós pénzekkel is megtámogatandó stratégia kétéves akciótervekkel feszül neki az átalakításnak; Elbert tájékoztatása szerint tizenöt projekt már beindult, a vonatkozó eredmények őszre várhatók.

És akkor most várunk.

(M. A.)