Igaz, olyan is, amelyet évente csak százan találnak meg. Jelentős többségükben nincs víz, nincs ruhatár, nincs idegen nyelven tájékoztatni tudó gondnok. Ám egyre több a program. Az utóbbi években megkétszereződött a tájházak köré szervezett rendezvények száma, egyre több háznál épül kis színpad, gasztronómiai rendezvények tartására alkalmas közösségi tér, udvari kemence, s vannak közösségi foglalkozások. Új elem a "kulcsos" házaknál, hogy a gondnok mobiltelefonon is elérhető. Az anyagi lehetőségek azonban még nem érik el azt a szintet, hogy riasztót is szerelhetnének be, pedig egyre gyakoribban a lopások. Az ország 300-350 tájházának egy százalékában található csak ilyesmi, a többiben még a lakat a vagyonvédelmi eszköz.

Házanként évente 9200 forint fenntartási támogatást kapnak a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, ami a meszelésre sem nagyon elég. Ezen kívül léteznek pályázatok, mint a Tengertánc és a Közkincs program, amelyből nagyobb munkákra nyerhetnek pénzt a fenntartók. Tavaly például a Tengertánc programban 50 millió forintot osztottak szét 50 pályázó között, főként rendezvényekre, de felújításokra, a hiányzó infrastruktúra pótlására is.

Szablyár Péter szerint a tájházak az utolsó olyan létesítmények, ahol a falu spirituális emlékei összegyűjthetők, jelentőségük sokkal nagyobb a megbecsültségüknél. Mert minden más megszűnt, ami erre alkalmas lehetett volna. Mostanában például egyre gyakoribb, hogy bezárt kisiskolák épületeit alakítják át erre a célra.