Párja s pénze nincs népi emlékeink
Magyarország a helyszínen megőrzött népi emlékek tekintetében első helyen áll Európában. Felújított és látogatható tájházainak száma közel háromszáz. De ennél jóval magasabb a védett népi építészeti emlékek száma: eléri a kétezret, s a műemlékállomány egyik legnagyobb épületcsoportját alkotja. A műemlékek 15-18 százaléka tartozik ide. Akadnak köztük ipari műemlékek - elsősorban malmok, kismesterségek létesítményei -, de tanyák, harangtornyok, temetők is.
A népi építészet védelmét az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet tette lehetővé. Az első nagy felújítás 1961-ben készült el Nagyvázsonyban: az úgynevezett Schumacher-házat állították helyre, majd húsz-harminc kisebb-nagyobb helyreállítás történt.
Döntő változást hozott, hogy 1974-ben a Minisztertanács egy jelentősebb összeget bocsátott rendelkezésre. Ennek köszönhetően tíz év alatt százhetven épületet állítottak helyre. Kilenc védett, műemléki jelentőségű területünk is van: Hollókő, Tihany, Szigliget, Fertőrákos, Szalafő, Csongrád, Jósvafő, Ócsa és Tarpa. Ócsán a szőlőhegyet védik különlegesen érdekes présházai miatt. Csongrádon a régi város áll védelem alatt. Hollókőn a védett és részben helyreállított faluközpont a világörökség része 1987 óta.
A rendszerváltás utáni első években, mint a műemlékvédelemre általában, ezekre is kevesebb figyelem jutott. Az ezredfordulót követően felmerült, hogy világörökségi címre jelölik a magyarországi tájházláncot. Rohamléptekben kellett elkészíteni 2002 elején azt a kiadványt, amelyet Párizsba szándékoztak küldeni az örökségvédelmi hivatal akkori vezetői. Aztán nem küldték ki, a tájházlánc nem került föl semmiféle várólistára, a tizenhét fős népi műemlékek osztályát pedig, egy munkatárs kivételével, szélnek eresztették átszervezés címén. A népi műemlékek helyreállítására szánt támogatás teljesen elapadt.
A KÖH új vezetése, Varga Kálmán hivatalba lépése után 2003-ban elindította népi műemlék-helyreállítási programját a Műemlékek Állami Gondnokságával közösen. Sisa Béla, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felelős programigazgatója elmondja, hogy az elmúlt évek során százmillió forint állt rendelkezésre, amiből elég sok mindent sikerült rendbe tenni. Kunhegyesen egy szélmalmot és egy kunkapitány házát, Vekerden egy román ortodox templomot, melynek külön érdekessége, hogy az Utolsó vacsora, a híres Leonardo-freskó látható benne másolatban, olajjal felfestve. Dolgoztak parasztházakon Békésen, Nagyárkoson, Káváson, Sirokon, ahol például az volt érdekes, hogy a felújított háznak különösen szépen faragott tornácoszlopai vannak. Kiderült, hogy ezeket olasz mesterek készítették, akik a környező kastélyokban tevékenykedtek, de vállaltak egy kis "maszek munkát" a faluban is. Örménykúton szintén egy szélmalmot állítottak helyre. Jászberényben három út menti pietát 1699-ből. Bakonszegen a Bessenyei-emlékházat. Legutóbb májusban Újkéren adtak át egy kétmillióért felújított, zsúpfedeles, százhúsz éves lakóházat.
Most azonban itt is kezdenek kimerülni a források. Pedig a tájházállomány tönkre fog menni, ha nem fektetnek bele pénzt. Ha egy parasztházat nem használnak, hamar összedől. És van, amelyik már huszonöt éve lakatlan. A KÖH új elnökének Mezős Tamásnak várhatóan egyik első teendője lesz intézkedési tervet készíttetni ezek fennmaradásának biztosítására.
