A „Családi ékszerek” gyűjtőnéven emlegetett belső feljegyzések és levelek a szervezet mélyen titkos, az amerikai törvények szerint sem mindig legális akcióival foglalkoznak. A téma még most is kényes, amit az is mutat, hogy egyes oldalak üresek, és másutt is kitöröltek neveket, vagy más adatokat. A szakértők szerint azonban a most napvilágra került részletek között nincs olyan, amely már ne lett volna ismert.

A dokumentumok egy része a CIA egyes volt ügynökeinek a Watergate-ügyben játszott szerepével, illetve a tény eltussolására tett lépésekkel foglalkozik. Ennek ma már könyvtárnyi szakirodalma van, mint ahogy azt is feldolgozták, hogy a hírszerzés az ötvenes években hallucinogén szerekkel kísérletezett. Egy kutató, akinek italába kollégája LSD-t tett, a kábítószer hatása alatt kiugrott az ablakon, és szörnyet halt. (Ford elnök 1975-ben a Fehér Házban kért bocsánatot az esetért, és a családnak az ügynökség 750 ezer dollárt fizetett.)

1960-ban a CIA egyik ügynöke egy Johnny Roselli nevű maffiózó közvetítésével kapcsolatba lépett a szervezett bűnözés legmagasabb köreivel. Arról tárgyaltak, hogyan lehetne eltenni az útból Fidel Castrót. A chicagói maffia élén Al Capone utódjának számító Momo Salvatore Giancana és a „családok” kubai ügyeit intéző Santo Trafficante mérget ajánlott. A CIA 150 ezer dollárt kínált a gyilkosságért, és átadott hat kapszulát, ám a végrehajtásra kiszemelt személy az utolsó pillanatban megijedt, és a közben kubai börtönbe került Trafficante elárulta a tervet. Roselli később egy kongresszusi bizottság előtt vallomást tett a maffiáról. Holttestét nem sokkal később Miami partjainál egy olajoshordóban úszva találták meg.

A Patrice Lumumba kongói elnök megmérgezésére vagy a hatvanas-hetvenes években a vietnami háború ellen tüntető diákszervezetek megfigyelésére, illetve bomlasztására szőtt tervek sem számítanak újdonságnak. (Az egyik ügynöknek olyannyira sikerült beépülnie, hogy radikális nézetei miatt a diákok feljelentették az FBI-nál.) Az is régi történet, hogy a háborúról szóló „Pentagon-iratok” közlése után a szemközti szálloda egyik ablakából figyelték a Washignton Post szerkesztőségének bejáratát.

A CIA „őszinteségi rohama” a tavaly hivatalba lépett új igazgató nehéz helyzetével van összefüggésben. Michael Hayden azt szeretné bebizonyítani, hogy az ügynökség fölötti demokratikus ellenőrzés ma már kizárja a hasonló eseteket. Ugyanakkor az egykori és a mai módszerek között néha kísérteties a hasonlóság: Jurij Noszenko volt KGB-ügynököt éveken keresztül titkos börtönben tartották fogva, és akárcsak manapság a terrorizmussal gyanúsított al-Kaida vezéreket, a 60-as években őt is válogatott testi és lelki kínzással próbálták vallomásra bírni.

Washington