Ha ez egy amolyan mit lát Ön a képen?-szerű rejtvénysorozat volna, amiket egyébként nagyon bírok, akkor keresve sem találhattunk volna jobb témát, mint ez a három izé. Ezt a rejtvényt a magyar rejtvényfejtő lakosság 99, 9 százaléka ugyanis meg nem fejtené, tehát senki nem vinné el a nyereményt, ami nagyon jó, ezt tessék csak nyugodtan elhinni, például amikor a tévében a játékmester széles vigyorral átadja a csekket a győztesnek, akkor csak alakoskodik, gratulálok, mondja, csak így tovább, de valójában olyan érzés ez neki, mintha a fogát húznák, négyökrös szekérrel.     

El lehetne kezdeni találgatni persze: tüzelőként hasznosult pad traverzei; nem jó, tessék csak megnézni, egészen más szögben állnak, és különben is, miért három, miért nem kettő vagy négy? Mesterséges útakadályok; ez se stimmel, nincs mögöttük út. Fedezék három fekve tüzelő hegyivadásznak; á, dehogy, elég volna egy rövid géppuska-sorozat, már gurulnának is ki mögülük a vitézek jobbra-balra.   

Na jó, akkor elő a farbával. Hosszú, kínos, zsákutcákkal teli nyomozással kiderítettük, mik ezek itt, az Ajtósi Dürer sor oldalában, fél méterre az úttesttől. Hát persze, hogy műtárgyak. De még milyenek.

Ezek itt, kérem, hiszik, nem hiszik, antik sírkövek, amelyek ki tudja hogy, hogy nem, átvészelték a népvándorlást, a tatárjárást, a törökdúlást, németet, oroszt, '56-ot, részletes szabályozási tervet. Sokkal jobb sorsot érdemelnének, mint amilyen kijutott nekik, ti, egy villanyoszlop tövében csücsülve nem tudni, hogy mikor jön egy részeg kamionos, akinek egy pillanatra kicsúszik a kezéből a szörmös huzattal borított kormány, de legalább megvannak.

Kutatásunk a következő eredménnyel járt: az archeológusok mindenféle rafinált vizsgálattal kiderítették, hogy ezeket a sírköveket valamikor a 3. században állították, de nem azok a népek, akikről minden művelt ember tudja, hogy valamikor a 3. század környékén errefelé tanyáztak.

Miért is nem?

Nos, ha figyelmesen megnézik a képeket, látják, hogy a köveken nincsenek se feliratok, se ábrák, se semmiféle jelzések, utalások, márpedig itt nem volt olyan nép, amelyik ne véste volna fel halottai nevét valamilyen formán.
Egyet kivéve: azt a társaságot, amelynek művészete 15. heti műtárgyunk alkotóját is megihlette: az etruszkot, amely, mint tudjuk, rendkívül titokzatos nép, annyira, hogy még a síremlékei is valóságos rejtvények.

Óvjuk, védjük műtárgyainakat, mert mások nem óvják, védik meg tőlünk őket!