Mígnem jött egy zenekar. Kicsit furcsa. Reménysugár zenekarnak hívják őket, Dombóvárról érkeztek. A férfiak és nők arcán, mozgásán látszott, nem profi zenészek és amúgy nem az élet napos oldalán járnak. De énekelni, zenélni kezdtek. Felszabadultan. A Zeneakadémia ifjú zenészeivel együtt. Valami varázs történt. Nem csupán a hangzással, az arcukkal. Átjárta a tekinteteket a derű, a büszkeség, tartásuk lett, ahogy szóltak a hangszerek és a dalok.

A dombóvári társaság a Reménység Napközi otthonból jött, ahol 59 fogyatékkal élő ember éli az életét. Úgy, hogy el tudtak jutni arra a színpadra, ahol előttük fél órával Rost Andrea énekelt.

És ők sem kaptak kisebb tapsot.