Kétéves házasok voltunk, amikor kiderült, hogy nem lehet gyerekünk. Megbeszéltük a férjemmel, hogy örökbe fogadunk egy kisbabát, mert mindketten gyermekszerető, családcentrikus emberek vagyunk. Felkerestük a területi gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálatot, bejelentettük elhatározásunkat, kértük, hogy segítsenek. Akkor tudtuk meg, micsoda procedúrán kell átmennie annak, aki örökbe akar fogadni egy gyereket. De vállaltuk.

Részt kellett vennünk egy hosszabb tanfolyamon, ahol a szülői kötelességekre oktattak bennünket, több alkalommal pszichológusokkal és szociológusokkal beszélgettünk. A gyámhatóság ellenőrizte az életvitelünket, anyagi és egészségi állapotunkat. Mi semmit se kifogásoltunk, mert tudtuk: a gyermek érdekében teszik és tesszük.

A tanfolyam végeztével több intézményben jártunk, s amint megláttuk álmaink kisbabáját, nyomban beleszerettünk a három hónapos csöppségbe. Három hónap múltán kaphattuk meg a kislányt, akit Zsókának neveztünk el. Szülőkké váltunk. Teljesült életünk vágya. Imádjuk mindketten, és boldogok vagyunk, ha a kacagását halljuk.

B. F. (Budapest)

(Olvasónk története nyerte ez alkalommal a három hónapos Népszabadság-előfizetést.)

Továbbra is várjuk olvasóink gesztustörténeteit levélben vagy a www.nol.hu/gesztusok címre. A hónap gesztusa díj: a Népszabadság háromhavi előfizetése.