Nem vagyok annyira elvetemült ballib, hogy ne tudnám, milyen nagy szükség van arra, hogy az "oldalak" kommunikáljanak, tárgyaljanak egymással - ezért keresem azt, amiben egyetérthetünk. Így jutottam a címben lévő idézethez, ami a Jövőnk című vitairatból való (http://jovonk.hu/Vitairat2007.pdf). Egyes hírek szerint ez határozza meg a legnagyobb ellenzéki párt és szövetségesei politikáját. A teljes mondat így hangzik: "Meg kell őrizni a szabadság intézményeit, bele kell kapaszkodni a demokrácia minden hatalmat korlátozó szabályába, rendet és nyugalmat kell hirdetni a radikális baloldali politikával szemben, irtani kell a korrupciót, leleplezni a legkisebb hazugságot is."

A szabadság dolga rendben van, az is, hogy a hatalmat bizonyos dolgokban korlátozni, a többiben ellenőrizni kell, s a radikális baloldallal is szembe lehet menni, hiszen tényleg zavart okoz, ha harcos antikapitalisták fenyegetik a rendszerváltás eredményeit.

A vitairatban számos, további előremutató elemmel is találkozhatunk, pl. a 66. oldalon, ahol a 100 napos program eltúlzott osztogatását kárhoztatják - hiszen ennek alapján már belátható, hogy nem a "619 be nem teljesített ígéret" (http://fideszfrakcio.hu/index.php?CikkID=44411 , Áder), vagy a "rosszabbul élünk" fideszes jelszava tükrözi az igazságot, hanem a túlosztogatás bírálata.

Csak egyet lehet érteni azzal is, hogy "az adócsökkentés lehetőségei nagyon korlátozottak". Ez is egy pici fideszes hazugság beismerése, hogy az általuk becsült 12-13 százalékos hiány mellett eleve nem volt semmi realitása a radikális adócsökkentésnek, amit a Fidesz elnöke még most is szorgalmaz. De koncentráljunk a pozitívumokra: "már ma megtehetők az adórendszeren belül olyan szerkezeti változtatások, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést" - ez csak azt jelentheti, hogy a Fidesz megváltoztatja az ingatlanadót elutasító álláspontját - mi mást?

Mindkét oldal számára alapvetően fontos az oktatás, a kultúra. Örvendetes módon a jobboldal is felismerte, hogy "különösen a kistelepüléseken élő szegények körében jelent nagy hátrányt, hogy a gyermekek kimaradnak a gyermekintézményekből, bölcsődéből és óvodából, és nem részesülnek megfelelő színvonalú oktatásban". Innen már biztos könnyebb közös megoldást találni az erőforrások megfelelő csoportosítására, a körzetesítésre. "Hiába a kultúra felszabadulása az ideológia hatalma alól, ha a nyelvtudás hiánya és a bezárkózás miatt ma is a nyugati kultúra peremén tengődünk." Akkor nyilván az sem baj, ha többen tanulnak külföldön, s látnak világot. Tekintve, hogy a Fidesz azért tartja igazságtalannak a tandíjat, mert az "eltorlaszolja az utat a kevésbé tehetős diákok százezrei előtt", bizonnyal támogatni tudja azt, hogy átjárás jöjjön létre az általuk felfuttatott költségtérítéses és az államilag támogatott oktatás között.

Tekintve, hogy a Fidesz is fontosnak tartja a teljesítményelv alkalmazását, ugyanakkor aggódik a leszakadók miatt - tán meg lehet találni a közös nevezőt. "A szegények száma hosszú idő óta lényegében változatlan, ami azt jelenti, hogy a lakosság 15-20%-a átmenetileg vagy tartósan nélkülözések közepette él. Támogatásukra az évek során kialakult egy meglehetősen kiterjedt szociálpolitikai ellátórendszer, amely a ráfordítás tekintetében európai összehasonlításban is jónak mondható. Sőt, a rendszer talán túl jó is, mert nem ösztönöz munkára." Így bizonyára támogatni fogják a kormány szegénységellenes programját, s csatlakoznak ahhoz a felismeréshez, hogy a leszakadó térségekben semmit sem old meg az adócsökkentés: oda munkahelyeket kell vinni.

Természetesen lehetne más megközelítéssel is olvasni az anyagot, hiszen ígér az adócsökkentést, nagyobb gondoskodást, olcsóbb államot és növekvő közkiadásokat stb. - de akkor azt kellene mondanunk, hogy strukturálatlan, a prioritások világos meghatározását nélkülöző írással van dolgunk, melyen látszik, hogy mások írták az egyes fejezeteket, és nem nagyon ismerték egymás munkáját - de ne legyünk telhetetlenek. Egy ellenzékben lévő pártnak több joga van a demagógiára, s a dolgok változhatnak.

A frakcióvezető úr a könyv bevezetőjében ekképp fogalmaz: "A jelenleg kormányzó baloldali koalíció átlépett egy határvonalat, amely a demokrácia és az önkényuralom közti határvonal is egyben. Utólag kiderült, a jobboldali ígéretek versengtek a baloldali tudatos, hatalomféltő félrevezetéssel. Az ígéretek és a hazugság között az a különbség, hogy aki hazudik, az tudja, mit csinál, mert hazudni csak az tud, aki ismeri az igazságot."

Természetesen a mindenkori kormányé a felelősség - azé is, mely már 2000-ben más pályára tért. De a 2002-2006-os hiány tényleg a Medgyessy-Gyurcsány kormányok felelőssége. Mivel tudjuk: ma már az ellenzék sem mondja, hogy adót lehet csökkenteni, s tudjuk, a program készítésekor 12-13 százalékos, tehát még a kormány által el nem ismertnél is sokkal magasabb hiánnyal számoltak - nem marad más hátra, mint leszögezni a legkisebb igazságot: mindkét párt ugyanazt tette. Ezt nevezhetjük felelőtlen választási ígérgetésnek, az igazság nem teljes körű kibontásának, akár tudatos, szervezett hazugságkampánynak - ízlés és megítélés dolga. De az egyik oldalét így nevezni, a másikét meg amúgy - ez is egy leleplezendő hazugság. A legkisebbnél mindenesetre nagyobb.

A szerző mérnök-közgazdász