Az 1997. május 1-je óta eltelt több mint tíz év alatt Nagy-Britannia vitathatatlanul megváltozott. Mielőtt az ellenzékben töltött tizennyolc év után, Blairrel az élen földcsuszamlásszerű választási győzelemmel hatalomra került a Munkáspárt, magát a Labourt reformálta meg 1994-es vezetővé avanzsálása után. Halhatatlan vívmánya, hogy a konzervatív uralomban csalódott középosztály számára elfogadhatóvá tette a pártot, meggyőzve a szkeptikusokat a stabil, virágzó gazdaság és a szociális felelősség összeegyeztethetősége felől. Két újabb parlamenti ciklusra nyert mandátumával Blair a leghosszabb ideig folyamatosan hatalmon lévő munkáspárti kormányfő rekordjával vonul vissza.

A The Economist megfogalmazása szerint „Nagy-Britannia rendkívüli gazdasági konjunktúra” időszakát éli át. Ennek köszönhetően sikerült konkrét eredményeket felmutatni a közszolgáltatások területén. Az esélyegyenlőség javítása érdekében Blair abszolút prioritása az oktatás volt. A színvonal javulására utaló beszédes számok közé tartozik, hogy a szigorú intervenciók eredményeként 1500 küszködő iskola teljesítményén sikerült fordítani és ötszázról kétszázra esett vissza az elvárásoknak nem megfelelő iskolák száma. Blair nagy publicitást kapott City Academy elnevezésű, költségvetésükben, igazgatásukban nagy önállóságot élvező állami középiskolái közül már majdnem ötven működik és újabb négyszáz megvalósítását tervezik.

A Munkáspárt az alulfinanszírozás évei után válságos állapotban vette át egészségügyet és tíz év alatt megtriplázta az NHS ingyenes egészségbiztosításba irányuló befektetéseket. 30 ezer orvossal és 80 ezer nővérrel többen vesznek részt a gyógyításban és mintegy száz új kórház nyitotta meg kapuit. Ma már semmilyen műtéti beavatkozásra nem kell hat hónapnál többet várni, de hamarosan megvalósul a 18 hetes cél is. Ami pedig a jóléti ellátást illeti, az elmúlt évtizedben először vezettek be kötelező minimálbért, ami jelenleg (22 éven felülieknek) 5,35 font (1963 forint). Másfélmillió egykori munkanélküli elhelyezkedése révén jelentős megtakarítást ért el a kormány a segélyek kifizetésében. Tíz év alatt javult az anyák helyzete is, 14 hétről 9 hónapra nőtt a fizetett szülési szabadság, sőt újabban az ifjú apák is részesülnek kéthetes támogatásban.

A szikár számoktól és az életszínvonal látványos emelkedésétől eltekintve is az emberek jobban, magabiztosabban érzik magukat a bőrükben. Tíz év alatt érezhetően csökkentek a faji és nemi különbségek. Nemrégiben éppen az Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság színesbőrű elnöke, Trevor Phillips jelentette ki, hogy Nagy-Britannia biztosítja Európában a legjobb életet a nem-fehérek számára. A kontinens egyes országaiban regisztrált több mint 40 százalékhoz képest itt csak a lakosság 25 százaléka jelentette ki egy közvélemény-kutatás során, hogy fehérek lakta környezetben élne szívesen. Legendás személyes varázsán kívül éppen az erősödő faji harmóniának köszönheti Tony Blair egyik legnagyobb sikerét, a 2012-es nyári olimpia megrendezési jogát.

A Blair nevéhez fűződő bátor, az emberi szabadságot szolgáló döntések közé egymástól olyan távol eső területek tartoznak, mint az angol jegybank függetlensége, a walesi és skóciai autonómia, a közvetlenül választott londoni főpolgármesteri intézmény vagy a melegek házasságkötési és örökbefogadási jogának bevezetése.

Tony Blair országlásának végére, szinte meglepetésre, megszületett a protestáns-katolikus hatalommegosztáson alapuló kormány. A britek többsége ettől függetlenül nem bocsátja meg neki George Bush amerikai elnök kitartó támogatását és az iraki háborúban való részvételt.

R. Hahn Veronika
London

Forradalmárként jött, politikusként távozik