Nappali éjszaka pótjeggyel
A kulturális éjszakázás ötéves történetében több szempontból is rekord az idei. Ami az intézményeket illeti, az évek során folyamatosan nőtt a fővárosi résztvevők száma: 2004-ben 29, aztán 31, 49, végül az idén már 60 jelentkező tartott nyitva hajnal kettőig. A második évben 16 résztvevővel bekapcsolódó vidéki városok is nagyot dobtak múlt szombaton: 96 helyszínen várták az érdeklődőket. Nem hiába. Budapesten – az első év 47 ezres látogatószámához képest – 152 ezren bolyongtak, hozzájuk pedig további 83 ezren csatlakoztak, országszerte.
A végeláthatatlanul kígyózó sorok biztos receptje, ha az intézmény úgynevezett sztárkiállítással bír. Így a Dzsingisz kánnal és örökségével kecsegtető Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőin záróráig, azaz kettőig nem apadt el a sor, a Szépművészeti előtt meg csak azért, mert egy óra után már nem engedtek be senkit, mondván, úgy sem fogy el a benti sor zárásig.
– Meglepően sokan csak azért vártak akár három órát a múzeum előtt, hogy lássák az inkákat – mondja Lévay Zoltán, a Szépművészeti Múzeum munkatársa. A tárlat eddigi 45 ezer látogatójából 12 ezren ezen az éjszakán érkeztek. (Persze az állandó kiállítások tárlatvezetései is végig „teltházzal”, ötven-hatvanfős csoportokkal zajlottak.) Hozzájuk hasonlóan, a Magyar Nemzeti Múzeumot is sokan csak Dzsingisz kánék miatt keresték fel. Az eddigi 35 ezer látogatójukból közel kilencezren az összmúzeum-járást biztosító matricával nézték meg.
Drágák lennének a jegyárak? Európai mércével mérve, illetve egy-egy ilyen nagy kiállítás költségeihez mérten semmiképp. Mégis a fentiek alapján úgy tűnik, sokallunk az inkákért 2400, a kánokért kétezret fizetni – teljes áron. Mindezt 1200 forintért megkapni kecsegtető ajánlat, arról nem is beszélve, hogy aki bírja cérnával és idejében indul, az mind a kettőt megkapja ennyiért. Sőt, a főváros további 58 intézményébe szabad a bejárása egyetlen matricával. (Ahogy egyik utastársam megjegyezte az éjszakai járaton: öröm látni, hogy annyi itt a matrica grófnő.)
Apropó, matrica. A belépőként funkcionáló, kötelezően magunkra ragasztandó kis matricát elővételben árulta a legtöbb múzeum: a Szépművészetiben mindössze 800, a Néprajziban 200 belépő fogyott. Tehát ez a forma nem hozott olyan látványos eredményeket, mint például a Szépművészeti monstre kiállításaira kínált elővételi akció. Ott ugyanis idősávokra osztva, tulajdonképpen bérelt helyeket vásárol magának a delikvens, és a terem befogadóképességéhez mérten egy idő nem árulnak több jegyet az adott harminc percre. A múzeumok éjszakáján viszont nem lehet percre előre stoppolni a látogatási jogot, így tulajdonképpen csak azok jártak jól előrelátásukkal, akik jóval nyitás előtt érkeztek és a bűvös hat órai kapunyitáskor rajtra készen álltak a bejáratnál. A múzeumok idén jól saccolták meg, hányan akarnak majd belépőt venni náluk, így nem fordult elő a tavalyihoz hasonló eset, amikor a Szépművészetiben idő előtt elfogyott a matrica, és a Nemzeti Múzeumtól kellett jegyet „kölcsönözniük”. A BKV-jegypénztáraiban azonban több helyen kifogytak az éjszakai buszjáratokra egyaránt jogosító matricákból.
A legtöbben – közel tizenkétezren – három fővárosi intézményre: a Magyar Nemzeti Galériára, a Szépművészeti Múzeumra és a Néprajzi Múzeumra voltak kíváncsiak, de a Magyar Nemzeti Múzeumot is majd kilencezren látogatták. A vidéki összesítések alapján a miskolci Herman Ottó Múzeumot és a megyei igazgatóságukhoz tartozó intézményeket 20 ezren, a szegedi helyszíneket 19 ezren keresték fel. (Csak a Dómban hétezren voltak.)
Amellett, hogy pénzt lehet spórolni, ez az éjszaka arra is kiváló, hogy méltánytalanul elfeledett, vagy egyáltalán nem ismert intézményekre felhívja a figyelmet. Így például az első kerületi Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba egész éjjel folyamatosan érkeztek. Összesen 670 éjszakázót regisztráltak, ami nem kevés. Egy forgalmas nyári napon sincs százötvennél több látogatójuk, habár Európa 200 hasonló tematikájú intézménye közül – gyűjteményük és méretük alapján – az első tíz közé sorolnak.
