A nagy játszma, ahol Varsó vétófenyegetést is bevetett, kompromiszszummal zárult: további hét éven át működni fog a jelenlegi - az igen népes Spanyolország és Lengyelország számára kedvező - szavazati rendszer, szóval a lengyel keménykedésnek volt hozadéka, hogy úgy mondjam, halasztó hatálya. Azon fölösleges időzni, "igaz ügyért", nemzeti érdekért harcolt-e a lengyel delegáció Brüsszelben? Meglehet: a négyzetgyökös szavazati számlálás, amiért a Kaczynskik szerint állítólag "érdemes (lett volna) meghalni", igazságosabb rendszert teremtett volna, mint az új, "kettős többségi" modell. Igazságosabbat a kicsiknek és a közepeseknek a legnagyobbak rovására. Van azonban pár ügy, ami zavarba ejt. Az első az unió működésének tökéletes félreértése. Tényleg azt gondolták a lengyelek, hogy pár százaléknyi szavazatnöveléssel "blokkoló" pozícióba kerülhetnek? De hát az EU egyáltalán nem többség/kisebbség, nagyok/kicsik alapon politizál, hanem szolidárisan. A tagok szívfájdalmait kompromisszumokkal oldják fel, nem pedig "leszavazlak!" kiáltásokkal. Az EU nem arra épül, hogy a németek - erőhelyzetből - kitoljanak a lengyelekkel, hanem arra, hogy a franciák szolidárisak legyenek az észtekkel, mondjuk.

Ez egy. Kettő: hacsak a történelmi reflexeket nem számítjuk, a lengyeleknek a németekkel szembeni rosszhiszeműsége (amelyre egész mostani harcuk épült) teljes abszurdum. Tucatnyi példát tudnék mondani arra, hogy keleti szomszédjának integrációs igyekezetét az egymást követő német kormányok milyen erőteljesen támogatták, anyagiakban is mellesleg. Eléggé elborzasztó, hogy éppen a német EU-elnökség erőfeszítéseit akarták zátonyra futtatni Kaczynskiék. Elborzasztó azért is, mert az ő szemükben Németországnak, úgy látszik, kiegyenlíthetetlen adóssága van Lengyelországgal szemben. A német adófizető köteles "tejelni" a lengyelek javára (nem keveset), s közben tudomásul venni, hogy kvázi-ellenségnek, túlhatalmat birtokló gonosz szomszédnak tekintik.

Három: már-már komikus egy olyan országnak az unión belüli, elkülönült nemzeti érdekre való szüntelen, akarnok hivatkozása, amelyik támogatásban (agrárium, felzárkózás) és munkaerejének exportálásában minden új tagország közül a legjobban tud élni az EU nyújtotta közösségi előnyökkel. Az EU nem Lengyelország kárára, hanem javára van.

Négy. Az, hogy Lengyelországnak 4o millió polgára van, nem a nagyság és az erő dokumentuma. Ha a lengyelek történetesen 6o millióan lennének - ennek hiányát J. Kaczynski szemrebbenés nélkül a németek számlájára írta -, akkor sem volna az. Brutális öncsalás azt hinni, hogy ha valakinek több szavazata van az Európai Tanácsban, az erősebb. Volna egy szerény indítványom a lengyel testvérekhez: nézzenek végig országuk keleti felén, majd Flandrián vagy Dél-Svédországon, s nyomban rájönnek, hogy nekik nem szavazatokban kell felzárkózniuk a "nagy" európai nemzetekhez. Elég, ha a "kisebbekhez" felzárkóznak, mondjuk anyagi javakban, infrastruktúrában. Annak a lengyel lovasságnak a maradéka, amely 1939-ben a győzelem igézetében rontott neki a német tankoknak, még mindig ott van, Bialystoktól keletre, hogy némileg metaforikusan fejezzem ki magam.