A korábban már tárgyalt tudomány és kutatás, illetve az ipar- és vállalkozáspolitika után ezúttal a pénzügyi ellenőrzés és a statisztika kerülhet sorra. A gazdaság- és pénzügypolitikát azonban a franciák csak azon országok esetében tartják szükségesnek, amelyek egyszer majd bevezethetik az eurót, márpedig Nicolas Sarkozy államfő szerint Ankarának nincs helye az EU-ban, hanem "kiemelt partnerséget" kell vele kialakítani. Összesen 35 fejezet van, közülük nyolcat azonban a huszonhetek tavaly eleve zároltak, mivel a törökök nem biztosítják a szabad légi és tengeri kereskedelmet (görög) Ciprussal, amelyet el sem ismernek.

A franciák nem emeltek szót a törökökkel szemben, amikor a legalább tíz-tizenöt évre tervezett, s bizonytalan kimenetelűnek tartott tárgyalások 2005 októberében megkezdődtek. Sarkozyt a radikális jobboldal így is bírálja otthon, hogy nem elég kemény törökügyben, de szerinte az év végén jön el az alkalmas pillanat a tárgyalások felülvizsgálatára.

Franciaországban - ellentétben a leendő uniós reformszerződéssel - az EU minden további bővítését népszavazásnak kell jóváhagynia, s e pillanatban vajmi kevés az esély arra, hogy a törökök egyszer is vennék az akadályt.