A Hamasz-Fatah ellentétnek mindazonáltal komoly történelmi, társadalmi és ideológiai gyökerei vannak. Nem is beszélve a személyes sérelmekről, amelyek megmagyarázzák azt is. Valójában már korábban borítékolható volt, hogy a két szervezet előbb-utóbb konfrontálódik egymással, hiszen a megszületendő palesztin állam alapvető szervezési elvében nem értenek egyet. Nevezetesen abban, hogy szekuláris vagy iszlamista berendezkedés épüljön ki a palesztin területeken? Mint ahogyan az a két szerveződés nevéből is kiderül - Palesztin Felszabadítási Mozgalom (Fatah) és Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) - egymásnak ellentmondó ideológiát képviselnek. A kettejük közötti feszültség lényegében nem más, mint a nacionalizmus és az iszlamizmus párharca.

Más történelmi környezet szülte és formálta őket, valamint eltérő a társadalmi bázisuk is. Amíg az 1959-ben alakult Fatahot a palesztin nacionalizmus formálódása, majd az 1967-es háborút követően annak sikere tette vonzóvá a palesztinok körében, s vált a palesztin nép egyetlen jogos képviselőjévé az 1970-es években, addig az iszlám reneszánszot meglovagoló Hamasz az 1987-es, első intifáda alkalmával született meg, majd az oslói békefolyamatot elutasítva nyert egyre nagyobb támogatást az 1990-es évek folyamán. Ez utóbbi sikerében szerepet játszott az is, hogy éles Izrael-ellenes álláspontja mellé hatékony szociális politika párosult. Na meg az, hogy puritán vezetőik nem keveredtek korrupciós botrányokba. Ráadásul a Muzulmán Testvériség helyi, gázai irodájából alakulva, a Hamasz mindig is hazai szereplőnek minősült, szemben a Fatahhal, amely folyamatosan külföldi emigrációból igyekezett irányítani a palesztin mozgalmat. A küzdelem valójában nem másért megy, mint a vezetés kínálta előnyökért azaz hatalomért, presztízsért és pénzért.

Az öncélú gerillákkal ellentétben a politikusok nem érdekeltek a totális háborúban egyik oldalon sem. Ha ugyanis nem sikerül megegyezni, akkor talán egy generációra elveszhet az önálló palesztin állam megteremtése. A harcok hatására akár össze is omolhat a palesztin hatóság, ami katasztrofális hatással lehet a menekülttáborok lakosaira. Ami még ennél is veszélyesebb: a megszállt területeken táptalajt biztosíthat a fundamentalista nacionalizmus kialakulásához, vagy egy, az al-Kaidához hasonló csoport megerősödéséhez, ami a radikális iszlamizmus megerősödéséhez vezethet az egész régióban.