Kisimogatják a sérelmeket

Gallóné Vida Zsuzsa három éve adoptálta egy saját és egy nevelt gyermeke mellé kislányát, Zsuzsót, és hozta el az intézetből Mátét. A család azóta nyolctagúra bővült: megszületett a kisfia, és férjével egy újabb kislányt fogadtak örökbe.

Este hétre sikerül összetrombitálni a társaságot, akkorra mindenki hazaér a munkából, különóráról és edzésről. A nagyok zongoráznak, szolfézsra, drámára, társastáncra járnak. Zsuzsó balettozik, Máté focizik, Janó leginkább a számítógépnél ül. Felváltva kerülnek elő, a fiúk csak odakukkantanak, de Zsuzsó véglegesen helyet foglal a nagy asztalnál, inkább a házi feladatot is ott írja meg, csak halljon, lásson mindent, ami történik.

- Tegnap volt Janó zongoravizsgája, és ahogy ott ültem, az járt a fejemben, milyen kevés kell ahhoz, hogy egy élet elromoljon. Janót az utolsó pillanatban vettem ki a csecsemőotthonból, mielőtt intézetbe került volna - mondja Zsuzsa.

Gergő fiát egyedül nevelte Somogyfajszon, ott dolgozott háziorvosként, s amikor Gergő középiskolába került Veszprémbe, 39 évesen egyedül maradt. A faluban több családba is befogadtak intézeti gyerekeket, ő is erre készült, de a hosszú várakozási idő eleinte elkedvetlenítette.

- Amikor behívtak a tanfolyamra, bosszús voltam. Azt gondoltam: felneveltem egy gyereket, orvos is vagyok, mi újat tudnának mondani. Ma már tudom, szükség volt rá, más megvilágításba helyezte a dolgokat. Nemsokára szóltak, hogy volna egy srác, de nagyon cigány. Azonnal akartam - emlékszik vissza.

- Anyatigris típusú anya vagyok, de mielőtt kihoztam Janót, komolyan végiggondoltam, tudom-e majd úgy szeretni, mint a sajátomat. Megbeszéltem magammal: lehet, hogy ez nem fog menni, de neki ezt nem kell tudnia, és nem fogja megérezni. Ráadásul mindketten másfajta szeretetet igényeltek. Az ötletre, hogy kivegyek egy gyereket az intézetből, Gergő azt mondta, hogy ez az én döntésem, ő nem fog senkit kiutálni közülünk. Bár ma már külön él, bármiben számíthatunk rá - teszi hozzá.

Zsuzsa szülei és testvére már nem volt ilyen toleráns, hosszú időbe és sok beszélgetésbe került, mire sikerült elfogadtatnia, hogy az övéktől eltérő életmodellt választott, s mint mondja, mindehhez "rasszista felhangok" is járultak. - A szüleim pedagógusok voltak, otthon is leginkább neveltek, hiányzott a testi kontaktus. Anyaként nekem már természetes, hogy megölelem, megsimogatom a gyerekeimet.

Kilenc hónap kiskirályság után Janó úgy döntött, vegyenek magukhoz egy tesót. Zsuzsa éppen két helyen dolgozott, Gergő más városban tanult, Janónak kellett volna a gyerektársaság. Ő kisfiút szeretett volna, Zsuzsának hiányzott még egy kislány a házból, ezért a családi kupaktanács úgy döntött, egyszerre hoznak haza egy fiút és egy kislányt.

- A hároméves Mátét egy olyan csoportból hoztam el, ahol kilencből hat értelmi fogyatékos gyerek volt. Nem tudott kommunikálni. Kezdetben, ha valami nem tetszett neki, egyszerűen földhöz vágta magát. Zsuzsó négy hónaposan került hozzánk, őt a kórházból még hazavitte az anyukája, de elhanyagolta, ezért szörnyű egészségügyi problémákkal került állami gondozásba.

A jóisten úgy gondolta, enynyi gyerekhez már jár egy apuka is, és egy régi barátság végül szerelemmé vált. Zsuzsa és Imre összeházasodott, ennek már hét éve. A gyerekek megszerették, és gyorsan apának szólították a férfit, aki szintén imádja a kompániát. Hivatalosan ő van otthon nevelőszülőként a gyerekekkel, Gergővel éppen a házat bővítik. Az új lakrészben mindenkinek külön szoba jut majd.

Bár a gyerekek és Imi között a kezdetektől fogva jó volt a kapcsolat, Imi szeretett volna egy saját gyereket, ezért Zsuzsa 43 évesen vállalt egy babát. Tartottak tőle, hogy esetleg Down-kóros lesz, de úgy döntöttek, akkor is felnevelik. Genetikai vizsgálatot is csináltattak, leginkább azért, hogy fel tudják készíteni a családot, de szerencsére Andris egészségesen született.

- Amikor várandós voltam, felajánlották nekünk Máté vér szerinti testvérét, aki fogyatékkal éli az életét. Nem mertük bevállalni az öt gyerek mellé, de lelkiismeret-furdalásom volt miatta. Szerencsére egy másik örökbe fogadó család, akiket jól ismerünk, hazavitte a fiút. Tavaly szóltak az intézetből, hogy bekerült a testvérük, Máté újszülött kishúga, akit sokáig epilepsziával kezeltek. Akkor öszszeültünk a másik családdal, és megbeszéltük a jövőt. Mivel orvos vagyok, könnyebbnek tűnt, hogy Dóra hozzánk kerüljön. Így lett hat gyerekem.

Nagy a család, és igazán vegyes a kép: két vér szerinti, két örökbe fogadott és két nevelt gyerkőc. Máté és Janó is az apjuk nevét viseli, ha szükség lenne rá, örökbe fogadnák őket, de nem akarják elvenni tőlük azt a lehetőséget, hogy megkaphassák az államtól járó életkezdési támogatást. Zsuzsa úgy gondolja, ők nem tudnák egy-másfél millió forinttal elindítani az életbe a két fiút. A gyerekek amúgy is sokba vannak, hiába a nevelőszülői támogatás, éppen a napokban számolták ki, hogy bőven többet költenek a gyerekekre, mint amennyit kapnak utánuk.

- Annak idején annyi protekciót kértem, hogy ne legyen szülői látogatás. Ez nem férne bele a mi életünkbe. Mi így vagyunk egy család, nem gondolom, hogy nekem kellene viszszagondoznom a családjába a gyereket. Olyan is van, arra is szükség van, az is egy mód arra, hogy kimentsenek egy-egy gyereket a rendszerből.

Zsuzsa azt mondja, abban az értelemben náluk nincs demokrácia, hogy mindenkinek ugyanaz járna. Igyekeznek felmérni a gyerekek valós igényeit, és ehhez mérten nevelni őket. Nyíltan beszélgetnek a cigányságról is. Sokáig azt gondolta, a géneknek nincs szerepük, majd az ő nevelése, környezete formálja a gyereket, de mára belátta, okosabb cselekedet feltérképezni és helyes irányba terelgetni az öröklött tulajdonságokat. A csavargóhajlamot magával hozó gyerekből lehet jó utazóügynök, felfedező, ha alaptulajdonságát időben felismerik.

Zsuzsa úgy érzi, nem a következetesség a legnagyobb erénye, azt viszont tudja: nem követelőzni kell, hanem a gyereket olyan helyzetbe hozni, hogy esélye legyen boldog felnőtté válni. Azt tapasztalja, ők is akkor teljesítenek jól, ha nincs rajtuk túlságosan nagy nyomás.

- Igazából sosem múlik el a gyerekekből a korai rossz tapasztalat - azt gondolod, minden rendben, s egyszer csak előkerül valami régi seb, amire nem is számítasz. Úgy kell szeretni és elfogadni ezeket a gyerekeket, hogy ne higgyük, valaha is ki tudjuk belőlük simogatni ezeket a sérüléseket. Ettől még egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt válhat belőlük, de ez soha nem múlik el.

Hat feltételnek kell teljesülnie

  1. Jelentkezni kell a lakóhely szerint illetékes TEGYESZ nevelőszülői hálózatánál.
  2. A hálózat szakembere környezettanulmányt végez a nevelőszülő aspiráns otthonában.
  3. A jelentkezőknek és felnőtt családtagjaiknak be kell szerezniük egy három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt.
  4. Az egészségügyi, fizikai alkalmasságot háziorvosi véleménnyel igazolni kell.
  5. A jelentkezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nem folyik ellene eljárás, illetve nem ítélték el jogerősen gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt.
  6. Részt kell venni a hatvanórás tanfolyamon, amelynek sikeres elvégzése után működési engedélyt kap a nevelőszülő.

Ezt követően köt szerződést a nevelőszülővel a TEGYESZ, és megkezdődik annak a gyermeknek a kiválasztása, aki a családba kerül.

Nem tudni, melyik gyermeket szülte a mama, de ez nem is számít
Nem tudni, melyik gyermeket szülte a mama, de ez nem is számít
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.