Az utóbbit nem igazán értjük: csak azután kezd "beszólni" az elit alakulatnak, miután parancsszóra eldobta a fegyverét, de hát nem kell minden csempésznek kitöltenie egy IQ-tesztet. Igazából a sorozatlövések és gránátpukkanások fülsiketítő zaja kell ahhoz, hogy meredeken zuhanni kezdjen bennünk a cigarettacsempésző kedv.

Ekkor már kipróbáltuk a hordozható röntgengépet, az üregvizsgálót és a sűrűségmérőt is. Utóbbi például a gumiabroncsba rejtett tárgyakat képes - csipogással - kimutatni. A készülékkel finom, simogató mozdulatokkal pár perc alatt megtalálom a három csomag elrejtett kábítószert. De miért nem emeli fel inkább a pótkereket? - kérdezem Pálinkás Andrást, hiszen a gyanús súlytöbblet egyből elárulná a csempészt.

- Ezt még meg lehetne, de a kamionkerék már majdnem százötven kilós - magyarázza elnéző arccal. Arról a nehézségről nem beszélve, ha a kerékhez egy kamion is társul. Üregvizsgálót már minden valamirevaló akciófilmben láthattunk: a rohamrendőrök behatolás előtt efféle száloptikával derítik fel észrevétlenül a terepet. Itt viszont egy bőrönd belsejében választjuk szét a tangabugyit a cigarettadoboztól. Aki többet talál, az nyer. Nyerni különben a családi tesztlap kitöltésével is lehet. Kissé csalódottan állapítom meg, hogy hamarabb tudok válaszolni a milyen kábítószereket állítanak elő egy cserje leveléből? kezdetű kérdésre, mint arra, hogy vajon hány maradandó foga van egy kutyának. De az ismeretterjesztés nem csak rajtam mutatja meg áldásos hatását. A főként gyerekek által kitöltött lapok értékelésekor kiderül, hogy szinte kivétel nélkül sikerült begyűjteniük a hogyan fogyasztják a következő kábítószereket? című kérdésért járó öt pontot.

Belül minden más. A Vám- és Pénzügyőr Múzeum állomáshelyét adó villát az a Vágó József építette, akinek a Gresham-palota számos részletét is köszönhetjük. A Kernstok Károly tervezte üvegablakon beömlő fényben vesszük szemügyre a korabeli zubbonyokat és fegyvereket. Torkunkat köszörülve állapítjuk meg, hogy nemcsak a vámos Rousseau volt fogékony a szépre, hanem az immár 140 éve fennálló testület is. Néhányan párás szemmel nézik a tengerész pénzügyőrök fehér egyenruháját, vagy azt a kort, amikor csak a zsinórozás (egyenes vagy felfelé kunkorodó) különböztette meg a vámost a finánctól. És hát a korabeli eskü! Ebben a jelölt többek között kijelenti, hogy feletteseitől "ajándékot semmi szín alatt sem nem kérek, sem el nem fogadok". Ezt ma már úgy mondanánk, hogy barátnőmnek verset szolgálatban sem nem írok, sem nem olvasok.

Más kor, más illúzió.