Az olajszőkítés 1995-ig virágzott, amikor hosszú huzavona után megszüntették az ártámogatást, s ezzel az olcsó, ám a gázolajjal azonos minőségű fűtőolaj forgalmazását. A sajátos üzlet méreteit jelzi, hogy ennek hatására a fűtőolaj-fogyasztás havi egymillióról néhány ezer literre mérséklődött.

Az állami költségvetés az olajmaffia működésének következményeként becslések szerint több ezermilliárd forint veszteséget könyvelhetett el, míg ebből a pénzből egyesek óriási magánvagyonokat halmoztak fel. Ilyen nagyságrendű bűncselekmény-sorozatot szinte képtelenség lebukás nélkül elkövetni, hiszen az olajszőkítés hatalmas logisztikai hátteret igényelt, ám az igazságszolgáltatás a nagy halak közül szinte senkit nem ért utol. Csakhogy máig nem tudjuk, mi történt a kilencvenes évek első felében, mert legfeljebb a közvetítők és az egyszerű végrehajtók - közöttük majd' kéttucatnyi katonatiszt - kerültek rács mögé.

Az olajügyek tisztázására 1999-ben vizsgálóbizottság alakult, ám a testület egy év alatt egy tapodtat sem jutott előre. Még azt sem sikerült tisztázni, hogy az állam legalább adminisztratív eszközökkel - például az ártámogatási rendszer újragondolásával - miért nem lépett közbe korábban.