Nincs bizonyosság, így a hamis igaz, s az igazat is mondhatják hamisnak. Ha egy áfa nélküli, senki által nem látott éttermi számla a közélet több napig tartó témája lehet, ráadásul mindenféle katarzis nélkül, akkor létezhet-e egyáltalán olyan, a közügyeinket érintő botlás, aminek a végére járunk? A kormányváltások idején tapasztalható vehemencián átsüt a revánsvágy, amivel lehet talán bűnöst találni, igazságot nemigen. Mi nem következmények nélküli ország vagyunk. Következményei ugyanis csak a minden oldalról megvizsgált, lezárt, tisztázott eseteknek lehetnek - és mi ezeknek is híján vagyunk.

Mindenkinek igaza van, aki kevésnek tartja a magyar sajtóban az oknyomozást. Nincs mentség. De azért furcsa látlelet, hogy a svéd televízió leleplező riportja után ott az államügyészség, Csehországban a számvevőszék indított azonnal vizsgálatot - itt pedig a nagy pártok egymásra mutogatása nyomán egyszerre két bizottság alakul, várhatóan a korábbról ismert hatékonysággal. Ömlenek a történetek, amelyeknek van kezdetük, még közepük is, csak végük nincs soha. Ezért válnak idővel sztorikká a visszaélések, ki, hol, milyen kocsival látta Kulcsár Attilát, hol porosodnak a stadionok beléptetőrendszerei, melyik bank nyelte le ennyire szótlanul a Transelektro-veszteséget, hogyan cseréltek gazdát az Andrássy úti paloták stb. Elképzelhető, hogy a hallomásokból fölépített előadásokba már vegyülnek meseszerű elemek, túlzások, hiszen mindenki szeretne hozzátenni legalább egy jó poént - de valamennyi állomásán megőrzi hitelességét, sőt, egyre valószerűbbnek mutatkozik, hiszen hivatalos válasz nincs, a politika pedig, attól függően, hogy kinek a csapata érintett, tevékeny részt vállal az össznépi játékban. A pártok kincstárnokai pedig sokat sejtetően mosolyognak, néha megbeszélik egymással a közös teendőket, s erősebbek, mint valaha, mert "hangosítás a gyűlésre, az ugye kéne?".

Ha egy országban hosszú időn át vannak visszaélések, de nincsenek megnyugtatóan lezárt ügyek, a köz számára "emészthető", az emberek igazságérzetét kielégítő, úgynevezett visszarettentő szankciók, bizony, a közszájon nem csupán a meseszerű elemek szaporodnak, hanem a leegyszerűsített, általánosító konklúziók is. És lassacskán nincs mivel védekezni ellenük.

Alaposan megvertek a hét végén egy újságírónőt, mert túl sokat beszélt. Ezt a történetet nem ússzuk meg azzal, hogy hosszan porciózni kezdjük, mennyi volt szövegében az igazság. A belső vérzést kell azonnal elállítani.

Eddig csak az övét sikerült.