Úgy gondolom, minden megnyilatkozó politikai erő krokodilkönnyeket hullat: az olajügyeket anélkül is ki lehetett volna nyomozni, hogy egy újságírót félig agyonverjenek.

A tényfeltáró újságírás, vele a demokratikus nyilvánosság helyzetét jól jellemzi Magyarországon az, ami történt. Kármán kolléganő nem a tényfeltárás professzora, talán csak bátrabb, vakmerőbb, ostobább, mint annyian mások, akiknek volt valamilyen fogalmunk a szervezett alvilág, a bűnüldözés és a politika lehetséges összefonódásairól. Talán több amerikai filmet nézett a magányos hősökről, mint más szakmabeli, vagy csak jobban hitt abban, hogy egy magányos hősnek van esélye a győzelemre. Miközben mások, amikor a politika által védett bűnügyek aknamezőire tévedtek, egy idő után rájöttek, hogy nincs mögöttük senki, ezért visszahőköltek a fenyegető éjszakai telefonoktól, Kármán Irén tovább kergette az igazságot.

A politikai pártoknak nem most kellene összevissza nyilatkozniuk: hanem amikor annak az ideje volt, nem kellett volna abbahagyniuk az olajbizottság munkáját. Az éppen hatalmon lévőknek - véletlenül pont a Fidesz volt az - nem kellett volna magára hagyniuk Pallag László kisgazda képviselőt, aki egy falusi állatorvos naivitásával hitte, hogy kideríthető az igazság. A médiának akkor nem Pallagot kellett volna kiröhögtetnie - hogy lám, a falusi tahó képviselő házi kolbászt eszik stanicliből a békési vicinálison, ezért biztosan nem lehet igaza -, hanem erőit az olajpénzek útjának felderítésére kellett volna összpontosítania.

Nem tette. Hány egymást erősítő médiakampány volt például ügynökügyben - soha nem bizonyított névsorokkal, maszatolással -, de egyetlenegy sem volt az olajpénzek útjáról. Amikor Rádi Antónia a HVG-ben leírta, hogy Pintér Sándor, a Fidesz-kormány belügyminisztere közös céget készül alapítani Gergényi Péterrel, a baloldal sokszorosan kitüntetett budapesti rendőrfőkapitányával, sokan úgy tettek, mintha csodálkoznának. Mintha nem Gergényi lett volna az, aki a Fidesz-kormány alatt a teljes visszahúzódásig vagy a rendőrség kötelékéből való távozásig vegzálta mindazokat a Bács-Kiskun megyei rendőri vezetőket, akik megpróbáltak törvény adta kötelességüknél fogva fellépni az olajszőkítő és műborgyártó maffia ellen. Az Országos Borminősítő Intézet vezetője maga védte meg Flaisz Ferencet, hogy februárban is bor forrhat, és nem cukorcefre, ha a kényes ízlésű ukrán vevők úgy akarják - Bencze József mostani országos rendőrfőkapitány volt akkor a VPOP jövedéki főosztályának vezetője. Nyilván nem akartak Kármán Irén sorsára jutni.

A helyzet még most is rendkívül egyszerű: nemcsak a kolléganő elleni merénylet felderítése ügyében kell mindent megtenni, hanem azonnal nyilvánossá tenni minden adatot, amely az olajszőkítés ügyében a rendszerváltozás óta keletkezett. Aki ezt akarja, az az igazság oldalán áll. Aki bármiféle kifogást keres, az Kármán Irén merénylőit támogatja.

Ennyi.