A közelmúltban Hódmezővásárhelyen vihart kavart, hogy egy középiskolát akartak elnevezni a város öt évvel ezelőtt elhunyt polgármesteréről, Rapcsák Andrásról. Végül a képviselő-testület inkább a Szántó Kovács János utca egy szakaszát nevezte el Rapcsákról. Ezzel a logikával nem kizárt, hogy egyszer Kósa Lajos debreceni polgármesterről sétányt neveznek el a cívisvárosban, Demszky Gábor pedig legalább egy közt kap Budapesten.

A közterületek és intézmények névváltozásai okán nem szívesen vállalnak a települések irányítói konfliktusokat. Nem annyira a téma politikai érzékenysége miatt, hanem az átnevezést követő megterhelő eljárások okán: például egy átkeresztelt utca lakói és vállalkozásai kénytelenek okirataikat módosítani, s ez időt, pénzt, energiát követel.

A fentiek miatt számos település nem változtatta meg a rendszerváltás előtti utcaneveit. Tiszavárkony főutcáját ma is Munkásőr utcának hívják, Martfűn pedig még mindig van Lenin út. A Baranya megyei Szászvár tartotta meg talán a legtöbb munkásmozgalmi elnevezést, a községben találunk Fürst Sándor, Karikás Frigyes, Kilián György, Korvin Ottó, Kun Béla, Mező Imre, Münnich Ferenc, Nógrádi Sándor, Révai József, Rózsa Ferenc, Sallai Imre, Ságvári Endre és Zalka Máté utcát. Hortobágy községben is van Kun Béla utca, miközben egy Amerikában élő magyar származású férfi évek óta harcol azért, hogy vegyék le a tanácskormány vezetőjének nevét a falról. Amikor az önkormányzat helyi népszavazást írt ki a kérdésről, a hortobágyiak leszavazták a javaslatot.

Az 1989-es minisztertanácsi rendelet szerint személyről halála után öt évig nem lehet utcát elnevezni - ezt ma már nem mindenütt tartják be. Abban némiképp eltérően rendelkeznek a különböző települések, hogy valaki az öt év lejártával hány évvel lehet névadó. Hódmezővásárhelyen már öt év elég, Pécsett 15 kell. Létesítményeket viszont akár élő személyről is el lehet nevezni, példa erre több budapesti stadion, vagy más sportlétesítmény.

Mellesleg gyakorta gond az, ha egy város egy jelentős személyiségről akar elnevezni utcát: ma már nehéz ugyanis ehhez megfelelő helyszínt találni. A belvárosi utcáknak általában elfogadott, megszokott nevük van, a külvárosi utcákat viszont nem érzik méltónak a rangos névadóhoz a képviselők. Ezért aztán terjed az a megoldás, hogy a tekintélyes életművel bíró emberekről a belvárosban teret, parkot vagy sétányt neveznek el - és ez nem jár a már meglévő utcák és terek átkeresztelésével. Pécsett a városhoz erősen kötődő tudós, a Magyar Tudományos Akadémia hajdani elnöke, Szentágothay János így kapott sétányt a várfal mentén, vagy Győrben a színház előtti tér felvette II. János Pál pápa nevét, annak emlékére, hogy az egyházfő megfordult a városban. Szolnokon arra készülnek, hogy Hamzély Pálról - aki 1927-ben élete feláldozásával kimentett egy jeges tóból két korcsolyázót - elneveznek egy parkosított teret.

Az is országszerte elterjedt metódus, hogy az újonnan parcellázott, most beépülő utcákat bokornévadással jelölik. Ez azt jelenti, hogy egy alakuló városrész utcáit egy tőről fakadó nevekkel illetik, így például valamennyit virágokról, fákról, gyümölcsökről, madarakról, vagy épp folyókról nevezik el. Ezt sokan nem szeretik, mert összekeverik mondjuk a Gólya és a Gerle, vagy a Nefelejcs és a Hóvirág utcát. Ám a névadók úgy vélik, jó ez a módszer, hisz az idegen legalább azt tudja, hogy a madaras vagy a virágos városrészben kell-e bóklásznia.

Az utcanévadási sztorik időnként bájosak. Zalaegerszegen egy helybéli a közelmúltban arra kérte az önkormányzatot, hogy az ő utcáját nevezzék el a hatvanas évek sikeres bábfilmsorozatából ismert Futrinkának. A képviselő-testület - mivel a kérelmező egyedül lakott abban az utcában - elfogadta a javaslatot. Ugyancsak a zalai megyeszékhelyen történt, hogy egy Pál vezetéknevű férfi indítványozta: az utcája vegye fel a Pál nevet. Mivel ötletét elvetették, az illető nem mutatkozhat be úgy, hogy: ő a Pál utcai Pál.

A Fővárosi Közgyűlés június végén tárgyal a fővárosi lex Puskásról, vagyis az 1989-es utcanévadási rendelet újabb módosításáról. A tavaly elhunyt legendás labdarúgóról, Puskás Ferencről ugyanis a kispesti önkormányzat szeretett volna utcát elnevezni - méghozzá a Bozsik Stadion melletti, Új temető utcát -, a városháza azonban megtagadta a kérést. A fővárosi utcanévadási rendelet szerint ugyanis az adott személy halála és az utcanévadás között legalább negyedszázados türelmi időnek kell eltelnie. Ha a városatyák jövő csütörtökön hozzájárulnak a rendeletmódosításhoz, a 25 éves szabály a rendszerváltás után megválasztott fővárosi díszpolgárokra nem fog vonatkozni, mindenki másra viszont továbbra is igen.

Korábban felvetődött, hogy a kivétel ne csak a díszpolgárokra, hanem a Nobel-díjasokra és az olimpiai bajnokokra is érvényes legyen, a főváros azonban ezeket a módosítási szándékokat elutasította, mondván, ez lavinát indítana el és vitákat gerjesztene, ha például egy csapatsportban az egyik sportolóról elneveznének utcát, a másikról pedig nem.

Budapest körülbelül 7500 utcája közül a legtöbbet - mintegy 2500-at - helytörténeti emlékekről nevezték el, az Aranykéz utca például egy vendéglő cégéréről kapta a nevét - derül ki Mészáros György utcanév-szakértő Budapest teljes utcanév-lexikona című könyvéből. A rangsorban a német eredetű elnevezések, valamint a történelmi Magyarország helység- és földrajzi nevei követik egymást. Költőknek, íróknak ötszáz utcanév állít emléket.

Fontos szabály, hogy egy adott közterület csak tízévente válthat nevet; ezért utasították el néhány évvel ezelőtt, hogy az 1997-ben átadott Lágymányosi híd Latinovits Zoltán nevét vegye fel. A fővárosi rendelet nem támaszt semmilyen feltételt vagy szükséges érdemeket az utcanévadóval kapcsolatban. A közterület el- vagy átkeresztelését bárki kezdeményezheti a fővárosi vagy a kerületi önkormányzatnál, a névadásról a Fővárosi Közgyűlés általában évente egyszer határoz.

Településeink földrajzi névválasztási gyakorlatában több a közös vonás, mint a különbözőség. Ebben a kérdésben egy 1989-es minisztertanácsi rendelet előírásai a döntők: e jogszabály kimondja, hogy a névválasztásnál figyelembe kell venni az érdekelt lakosság, a társadalmi és gazdasági szervezetek véleményét. A rendeletben az is olvasható: a névválasztás építsen a helytörténeti kutatásokra. Vagyis ha egy új utcának nevet keresnek, akkor érdemes felkutatni, hogy a korábbi évszáza-dokban milyen nevű településrészek, rétek, erdők, majorok, dűlők, patakok, tavak, mocsarak, csárdák voltak azon a helyen, esetleg volt-e annak a területnek valamilyen sajátos mezőgazdasági vagy ipari kultúrája. Mindezek okán valamennyi önmagára adó önkormányzat igénybe veszi helytörténészek és nyelvészek segítségét az utcanévadáskor.