EU-egyezség – a lengyelek nélkül?
A végsőkig makacskodó lengyelek nélkül akarja az EU soros német elnöksége felhatalmazni a júliusban induló kormányközi konferenciát az új uniós szerződés kidolgozására – ez a megoldás körvonalazódott péntek késő estére. Varsó a tervek szerint az ősszel csatlakozna. Volt már ilyenre példa, és a konferencia összehívásához nem is kell minden tagállam egyetértése. Angela Merkel német kancellár, az EU soros elnöke előzőleg kétszer is tárgyalt Lech Kaczynski lengyel államfővel, további kétszer pedig – a francia és a litván vezetővel kiegészülve – hármasban, illetve négyesben, de mindhiába. Lengyelország váltig ragaszkodott hozzá, hogy legalább annyit megkapjon az EU-tanácsbeli “szavazati súlyból”, mint amennyit a mostani (de a tervek szerint 2009-ben lejáró) nizzai szerződés biztosít neki. Felvetették, hogy a nizzai szerzodés 2020-ig maradjon hatályban, ám ez például az EU bővítési politikájának leállását jelentené. Vacsoraidőben még úgy tűnt: Merkel esetleg megállapodhat a lengyelekkel, mégpedig a következőkben. A nizzai szavazási rendszer 2014-ig marad, s könnyebben lehet majd ún. blokkoló kisebbséget alkotni, s azok is felülvizsgálati jogosítványokat kapnak, akik éppen nem érik el ennek a küszöbértékét. Ám a lengyelek ezt is elutasították – először Varsóban döntöttek, ezt Brüsszelben tartózkodó államfőjükkel is úgy közölték. Nicolas Sarkozy francia államfő és Tony Blair brit miniszterelnök telefonon győzködte Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfőt.
A láthatóan a sérelmi politikába illeszkedő lengyel érvelés része, hogy országuknak 66 millió lakosa lenne, ha nem történt volna meg a második világháború. – Nincs olyan trükk, amivel vissza lehetne fordítani az idő kerekét – mondta erre sajtóértekezletén Gyurcsány Ferenc kormányfő, hozzátéve: maga is külön, hosszasan tárgyalt Kaczynskival, aki “határozottnak mutatta magát, de azt gondolom, ő is tudja, hogy közösen kell sikert elérnünk.” Gyurcsány leszögezte: el kell kerülni, hogy “a csúcs egyfajta történelmi kompenzáció legyen, mert akkor mások is igényekkel lépnek fel, s a vége csak összeveszés lesz.” Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az Európai Tanács doyenje “méltatlannak” nevezte a lengyeleknek a németekkel szembeni történelmi ellenérzéseit, Günter Verheugen, az Európai Bizottság német alelnöke viszont a berlini vezetést kárhoztatta, mert nem vetett számot eléggé a lengyel sérelmekkel. Varsó kérésére előzőleg lemondták a visegrádi és a Benelux országok vezetőinek találkozóját.
Merkel szintén külön egyeztetett a három további, szintén problémásnak tartott ország vezetőjével, a brit, a cseh és a holland küldöttséggel. Az utolsó EU-csúcsán szereplő, a hatalomból szerdán távozó Blair először több kérdésben is hajthatatlannak bizonyult, majd megenyhült. London követelte, hogy ne történjék kötelező jogi utalás az Alapjogok Chartájára (ami még egészében része volt az alkotmányszerződésnek). Márpedig ebben nemcsak a többi országgal áll szemben, hanem az Európai Parlamenttel is. Pöttering azt mondta: ha a charta egészében eltűnik a leendő uniós szerződésből, úgy a parlament nem adja meg a hozzájárulást a kormányközi konferenciához.
A britek nem engedtek abból sem, hogy semmiképp se külügyminiszteri hivatallá turbózzák fel Javier Solana uniós kül-, és biztonságpolitikai főképviselő hivatalát - ennek célja a huszonheteknek a világban való eredményesebb képviselete lenne. A poszt várományosa is a spanyol Solana – ezzel is összefüggésben a spanyolok közölték: készek engedni az elnevezésben, de tartalmilag nem, azaz az uniós fodiplomatának az EU külügyi tanácsa elnöki tiszte jár. (Jelenleg ezt rotációs rendszerben töltik be a tagállamok, csakúgy, mint az Európai Tanács elnökségét.) A csúcs kompromisszumként elfogadta: az Európai Bizottság külügyi biztosi tisztségét is beo lvasztó funkciót nem külügyminiszternek, hanem továbbra is főképviselőnek fogják hívni. Jogkörei azonban azok maradnak, amit az EU-alkotmány is előírt volna.
Gyurcsány a frontvonalakról azt mondta: az alkotmányszerződést már ratifikált 18 országnak az a mandátuma, hogy őrizze meg a dokumentum fő elemeit. – A feladat az: módosítsunk annyit, ami elég a szöveget még nem ratifikált kilenc országnak, a többieknek viszont nem túl sok. Ez nagyon keskeny ösvény – szögezte le. Gyurcsány megdicsérte magát, hogy hozott elég inget és zoknit az elhúzódó csúcsra, s késznek mondta magát újabb ing vásárlására is.
Francia-magyar ellentét alakult ki eközben azzal kapcsolatban, hogy a leendő kormányközi konferenciának adandó mandátum utaljon-e az EU céljaként a “szabad és torzítatlan” belső piaci versenyre. David Martinon, Sarkozy szóvivője bejelentette: Párizs ezt kivetette a szövegből, mert ugyan nem ellenzi a versenyt, de nem azt tartja az EU céljának, hanem a prosperitást, a növekedést. Gyurcsány Ferenc ellenben úgy vélte: ez a passzus még korántsem került ki a szövegből, s több ország, köztünk hazánk védelmezi a belső piac szabadságát. Ilyen értelemben nyilatkoztak a britek is. – Az új EU-szerződés nem jelenthet visszalépést a mostani politikákhoz képest – szögezte le Pia Ahrenkilde-Hansen, José Manuel Barroso európai bizottsági elnök helyettes szóvivője. A szabad verseny kérdése ezúttal a közszolgáltatások védelme szempontjából vetődött fel. Barroso és Sarkozy végül olyan szövegezésben állapodott meg, ami nem vesz el hatásköröket az Európai Bizottságtól.
