Míg korábban egy sikeres lemez kiadásával lehetett jól keresni, ma egyre inkább a játszottsági jogdíjak jelentik a legfőbb bevételt a zeneiparban. Amikor ugyanis egy művet előadnak, lejátszanak, a szerzőt jogdíj illeti meg, amelyet általában egy jogkezelő szervezet (Magyarországon például az Artisjus) gyűjt be és fizet ki. A szerzők persze köthetnek szerződést zeneműkiadókkal: az adminisztrációért, a dalok népszerűsítéséért, felhasználásuk elősegítéséért cserébe a szerző a neki járó jogdíjak egy részét átengedi a zeneműkiadónak.

Angliában az elmúlt két-három évtizedben több művész indított pert zeneműkiadója ellen, mondván, egyoldalú szerződést írattak alá vele (többnyire pályája kezdetén), amelyből nem tud kilépni. Ilyen volt például a Stone Roses vagy a Frankie Goes to Hollywood nevű zenekarok esete, és e perek után jelentős módosítások kerültek be a szerződésekbe. Ilyen például, hogy érvénytelen a megállapodás, ha nem látta a szerzőt képviselő jogász. Vagy az a kitétel, hogy a dalok jogait a kiadó maximum néhány (általában 3+10) évre kaphatja meg, és ha nem teljesíti a szerződésben foglalt (mondjuk a szerzemények népszerűsítésére irányuló) kötelezettségeit, akkor a jogok visszaszállnak a szerzőre. A brit zenészszakszervezet tagjainak ajánlott szerződésmintából kiderül: a szerzők könyvvizsgálatot is tarthatnak a zeneműkiadónál.

Magyarországon a leszerződött zenészek kiszolgáltatottabbak a kiadóknak, mint azt a Rémember példája is mutatja. - Azt hittük, európai bánásmódot kapunk, hiszen egy multi, az EMI Publishing magyarországi képviseletével szerződtünk, world-wide szerzői jogokra - mondja Szabó Áron dobos. - Keményen hajtottunk, két éve Angliába is kiköltöztünk a karrierünk érdekében, és bár a cég szépen keresett a jogdíjainkon, nem segítettek, csak ígérgettek. Gyanakodni kezdtünk, hogy jogi gond lehet, aztán döbbenten láttuk, hogy itt Angliában másféle szerződések vannak. A mi magyarországi szerződésünkben például a dalok jogait a szerzői jogvédelem idejére, azaz 70 évvel halálunk utánig kapta meg a kiadó. Nincsenek benne a zenészt védő, például a kötelező jogászra vonatkozó passzusok. Előleget nem kaptunk, sőt elszámolásokat sem, és ha lenne könyvvizsgálati jogunk, élnénk vele - de nincs. Csak egy példa: otthon 33 százalék jogdíjat adtunk át, mégis azt vettük észre, hogy a brit jogdíjkezelőtől a műveinkre 50-70 százalékot kap az EMI. (Más magyar szerzők adatait is láttuk, velük is ez a helyzet.) Nem értjük, mert a szerződésünk szerint 50 százalék is csak akkor járna, ha a cég külföldön más kiadót bízna meg alkiadás keretében. Mellesleg, sajnos nem csak általunk is láttamozott alkiadói megbízást adhat ki a cég - pedig a brit zenészszakszervezet szerint úgy kéne működnie. Hiányoznak azok a pontok is, amelyek alapján számon kérhetnénk, mit tettek a dalok népszerűsítéséért, vagy amelyekkel visszaszerezhetnénk a szerzői jogokat.

- Valóban, az Artisjus automatikusan utalja a jogdíjat a zeneműkiadónak, akkor is, ha az nem tesz semmit. Mi nem mérlegelhetünk - erősítette meg Szinger András, a hazai jogvédő szervezet jogásza. - Bár Európa egyes országaiban a teljes kiadói jogdíj utalása függ attól, hogy bizonyíthatóan végzett-e munkát a kiadó, Magyarországon erre nincs mód. A szerzők és a zeneműkiadók közötti szerződés a két fél megegyezésén múlik, mi csak azt ellenőrizhetjük, hogy a kiadónak járó jogdíjrész nem lehet több 33 százaléknál.

Itthon 1999-ig az előző rendszerből maradt, államilag túlszabályozott szerződéseket kötötték, azóta viszont a felek állapodnak meg a tartalmában, elvileg bizonyos elvek, mint az értékarányosság vagy a felek közötti egyenlőség alapján. Csakhogy a gyakorlatban általában a szerzők egyszerűen aláírják az eléjük tett papírokat, és csak később próbálnak segítséget kérni az Artisjustól, ekkor azonban már a szervezet nem sokat tehet. A problémát mindenesetre észlelték, és nekik is feltűnt az angliai és a hazai szerződések közötti különbség (bár tény, hogy ezen a téren nincs egységes EU-s szabályozás). Ezért 2004 júliusában egy levélben javasolták a Magyar Zeneműkiadók Szövetségének, hogy tekintsék át (többek között) a szerzők és a zeneműkiadók közötti szerződéseket, mert azokat több ponton módosítani kellene a szerzők javára. Új mintát is felajánlottak, de máig nem kaptak érdemi választ.

Kérdéseinkkel megkerestük György Pétert, a Magyar Zeneműkiadók Szövetségének elnökét, az EMI Zeneműkiadó Kft. vezetőjét is, aki előbb elmondta álláspontját, később azonban visszavonta nyilatkozatát.

Idén százéves az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, amely ma jelenti be, hogy ki kapja az idei irodalmi Artisjus-díjat. A jubileumot a szervezet június 25-én ünnepli: ekkor adják át a díjat, továbbá egy ünnepi koncertet rendeznek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Jandó Jenő (zongora), Perényi Miklós (gordonka) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar részvételével.

Rémember: határtalan kiszolgáltatottság