Kína szindróma - videóinterjú

Wolfgang Sachs az alábbi videóinterjúnkban Kína jelenlegi helyzetét mutatja be, és ezen keresztül azt állítja, hogy ha minden társadalom ezt az utat követi, abból katasztrófa lesz. Ezért a tudós azt javasolja, hogy alakítsunk ki a "gazdagságnak" egy olyan modelljét, amelyet minden ember elérhet a Földön anélkül, hogy a civilizáció elpusztulna. Interjúnk után pontokba szedve Sachs gazdasági és politikai javaslatai olvashatóak, amelyeket a Védegylet által szervezett Globfeszten ismertetett múlt hét szombaton.

Riporter: Bihari László, kamera, vágás: Krumpli B.


A mozgalmakról

Vajon elfogadható-e az a mód, ahogyan a civil mozgalmak küzdenek az üzleti szférával? Gyakran olyan harcmodort kell felvenniük, mint amelyet ők maguk kritizálnak, a versenylogikát: a gyorsaság, a lobbizási kapacitás, a sajtó manipulálásának fortélyai, a szervezettség mértéke döntheti el, hogy melyik fél győz - vetettem fel Wolfgang Sachs-nak.

- Ezeknek a küzdelmeknek a haszna nem csak a civil győzelem. Wupertalban és Brémában vannak olyan negyedek, ahol a régi házakat felújították, kertekkel vették körbe, az utcákon fákat ültettek, és ma ezek a legvonzóbb helyek - kezdte Sachs a válaszát. - A környéken családias éttermek nyíltak, nagyszerű lakásokat találni itt stb. De harminc éve e negyedekben széles utakat és modern házakat akartak építeni, amit a lakosság akadályozott meg. E lakossági mozgalom hozta be a köztudatba az olyan új kérdéseket, mint: kell-e korlátokat szabni az autózásnak? Ez akkoriban újszerű szempont volt, és a civileknek köszönhető, hogy ma már nem az.

Erőszak a G8-on - helyes-e?

A G8-as csúcstalálkozó idején fellángolt a vita az erőszakos tüntetők megítélése körül. Az utcákon kibontakozó erőszak hatalmas médiafigyelmet kapott, és ezzel együtt a legfejlettebb államok politikájának az értelmes kritikája is nagyobb teret szerzett néhány napra. Vajon elfogadható-e ilyen eszközöket bevetni bármilyen ügy érdekében? - kérdeztem.

Sachs az erőszakot nem támogatja, viszont szerinte bizonyos helyzetekben szükséges lehet az érvek mellé odatenni a testünket, mert ezáltal a saját ügyünk mellett tanúskodunk. Ez történik, amikor a Greenpeace-aktivisták odaláncolják magukat a fához, vagy amikor kis csónakokban megközelítik a nagy bálnavadász-hajókat a tengeren. Ezt azonban nem lehet erőszaknak nevezni. A saját testünk súlyt ad az érveinknek, amelyek így jelentősebbek, mint azoké, akik csak beszélnek, de nem kötelezik el magukat semmilyen álláspont mellett. Amikor tüntetők erőszakkal rátámadnak a rendőrökre és ezzel a saját testüket a fizikai megtorlás veszélyének teszik ki, akkor valami hasonló dolog történik, bár ez nem kívánatos. Sachs szerint azért szokott ide vezetni némelyik konfliktus, mert a sajtó különben nem figyel fel rá. Az erőszakra azért fogékony a média, mert azon keresztül botrányt kelthet és az olvasók érzelmeit megmozgathatja. A sajtó nagy része ugyanis az érzelmekre kíván hatni - sajnálkozott a német tudós.

A Sirály kávéház - illegális betolakodók?

A Sirály kávéházban beszélgettünk. Elmeséltem Wolfgang Sachsnak, hogy ez illegálisan elfoglalt ház, amelyet több mint száz önkéntes aktivista újított fel, és aztán közösségi házat nyitottak meg a korábban üresen álló épületben, de ebbe a tulajdonos önkormányzat vonakodik beletörődni. Beszélgetőpartnerem így reagált:

Nem kell mindig győznie a törvényességnek. Ez elő szokott fordulni a politikában is, akár a családban vagy az élet más területén, vélte Sachs, és példaként a magyar miniszterelnök esetét hozta fel, aki elismerte, hogy félrevezette a választókat, mégis hatalmon maradhatott; vagy az üzleti szférában számos illegális cselekedet kap utólag igazolást, például az engedély nélkül felhúzott épületeket sok esetben nem bontják le.

Bár a Sirály esetében a házat illetéktelenek foglalták el, de úgy tűnik, nem egyéni haszonszerzés céljára, hanem azt akarták, hogy a közösség javát szolgálja - mondta a német tudós. Ha valaki azért tört volna ide be, hogy a berendezést elvigye és eladja, akkor mondhatnánk rá, hogy bűntényt követett el. Vagy ha a házfoglalók drága illatszerboltot rendeztek volna be itt és jól keresnének vele, akkor okunk lenne a törvényességet számon kérni rajtuk. Tehát fontos figyelembe venni, hogy közösségi térré változtatták az önkormányzat tulajdonát.

Arra felvetésemre, hogy a Sirályt is meggyanúsították azzal, hogy valójában nem a közösség benne a lényeg, hanem egy csoport anyagi haszna - Wolfgang Sachs könnyedén rávágta: vannak olyan jogi konstrukciók, amelyek szavatolják, hogy senki ne vehesse ki belőle a hasznát. Lehetne a Sirály például szövetkezet, amelynek a helyi önkormányzat is a tagja - vetette fel a tudós.

A materializmus, mint közös világnézet

Wolfgang Sachs munkásságának egyik legfőbb eleme az a tézis, miszerint a "fejlődés" szót tévesen használjuk: ma a szó kizárólag a gazdaság erősödésére utal, de nem vesszük tekintetbe, hogy miközben a GDP emelkedik, a természetet milyen károk érik, vagy hogy a többség közérzetét befolyásoló tényezők, mint például a kultúra helyzete vagy a szociális háló milyen változásokon megy keresztül. Másszóval a fejlődés fogalmából kizártunk egy sor nem anyagi jellegű tényezőt, amelyek az élet elválaszthatatlan részét képezik. Vajon miért alakult ez így? - kérdeztem. Nem arról van szó, hogy a mai civilizáció lényegében materialista világnézetet foglalt el, és arra alapozta a társadalmi rendet?

Wolfgang a válaszát azzal kezdte, hogy a boldogságról alkotott fogalmunk milyen változásokon ment keresztül. A tizenhetedik, tizennyolcadik századig azt gondolták, hogy boldogság a belső egyensúlyunk, az istenhez - vagy istenekhez -, illetve a többiekhez fűződő viszonyunk függvénye. Spirituális tartalma volt ennek a szónak. A filozófiatörténetben látható, hogy később a jelentése megváltozott, és elsődlegesen anyagi természetű lett. A boldogságot azzal magyarázták, hogy minek vagyunk a birtokában. Ennek máig tartó hatása van. A társadalom döntően anyagi javak megszerzésével van elfoglalva. A személyes kapcsolatok helyét a személy és a tárgy kapcsolata váltotta fel.

Az utóbbi időkben felmérések kimutatták, hogy a boldogság az emberek szerint elsődlegesen a párkapcsolatunktól és másokhoz fűződő viszonyunktól függ, aztán a munkakörülményeinktől, és lényeges forrása a természeti környezet is. Ma a gazdasági verseny épp ezeket a tényezőket ássa alá. A fő kérdés ezért az, hogy a gazdasági előrehaladás minden körülményt figyelembe véve az értékeink gyarapodását eredményezi-e, vagy több a kára, mint a haszna.

Alternatív gazdasági és politikai javaslatok

1. Technikai váltás
Évszázadokon át a technikai haladás célja az volt, hogy minél többet tudjunk termelni minél kevesebb munkaerő felhasználásával. Ez arra a feltevésre alapult, hogy a természeti erőforrások kimeríthetetlenek. Mostantól a fejlesztés célja legyen: kevesebb energia, nyersanyag és szennyezés! Az emberi tevékenységet összhangba kell hozni a természetes erőforrásokkal, mint például ahogyan a szélerőművek esetében történik. Ugyanez a logikája az organikus mezőgazdaságnak: amikor csökkentem a felhasznált gyomirtót, műtrágyát és gázolajat, át kell állnom a természet által kínált, organikus növényvédelemre. Ugyanígy a házépítésben már léteznek olyan technológiák, amelyek a természet erőforrásaira "kötik" rá a házat, és ezzel a technológiával még északi államokban is megoldható, hogy az épület ne fogyasszon energiát.

2. Önkorlátozás
Az autók maximális sebességét már a tervezéskor korlátozni kell egy közösen megállapított szintre, ugyanis a nagy sebesség rengeteg erőforrást emészt fel. Ha például százhúsznál nem mehetnének gyorsabban, akkor a gyárak egészen más konstrukciókkal állnának elő, és általánossá válnának a minimális fogyasztású kocsik. Az értékes erőforrások pazarlására hozta fel példaként Sachs azt is, hogy a vécét ivóvízzel öblítjük, miközben a víz helyenként a Földön már a legértékesebb anyag.

3. Új politika
A politikának be kell avatkoznia a piac működésébe, mert ott jelenleg a természetnek nincs képviselete: például az olaj árában nincs benne a kár, amit a természetnek okoz. A politika új feladata: bekényszeríteni a piacokat a természet szabta korlátok közé.  Nem az a kérdés, hogy kapitalizmus lesz-e vagy nem, hanem hogy a gazdaságunk képes-e tolerálni a természeti korlátokat. Egy példa a piaci beavatkozásra:

4. Decentralizált energiatermelés
Németország néhány évvel ezelőtt bevezette a "Visszatáplálási törvényt", amely a zöldenergia kirobbanó terjedéséhez vezetett. Ma alig találni olyan német gazdálkodót, aki ne próbálkozna biogáztermeléssel, biodízel előállítással vagy más alternatív energiatermelési móddal. Ennek oka: a visszatáplálási törvény arra kötelezi az elektromos hálózat kezelőjét, hogy felvásárolja a megújuló forrásból termelt energiát, mégpedig az eladási árnál többért. Tehát egy apró törvény több százezer környezetkímélő "erőművet" kapcsolt be a rendszerbe!

5. Kibocsátáskereskedelem
Egy másik példa a kívánatos piaci beavatkozásba: ma is minden európai ország adott kvótányi üvegházhatású gázt engedhet a légkörbe - ezt a kvótát az országokon belül piacra kell dobni, és a nagy fosszilis energiafelhasználóknak fel kell vásárolniuk, ha működni akarnak. A befolyt összeget közcélra lehet használni, vagy szétosztani minden állampolgárnak. Emögött az a logika áll, hogy ha a cégek pénzt keresnek a légkör szennyezésével, akkor azért minden állampolgár részére fizetniük kell. Mert a légkör közös. 

6. Tudatos fogyasztás
Gyakran az olcsóbb termék annak köszönheti a kedvező árát, hogy nagyobb környezeti terheléssel készült. A vásárlói mozgalmak, mint a méltányos kereskedelem vagy a slow food arra épülnek, hogy a vásárlás - politikai aktus: a választásommal befolyásolom a termelés módját. Például a helyben termett élelmiszert részesítem előnyben a távolból ideszállítottal szemben, mert a szállítás környezetterhelő.