A természetvédelmi viták kereszttüzében az energiatakarékossági intézkedések állnak, hiszen a legnagyobb energiafelhasználás és a legtöbb szén-dioxid-kibocsátás a lakóházaktól származik. Ennek megfelelően szigorították meg az előírásokat Németországban. Manapság egy átlagosan szigetelt ház évi és négyzetméterenkénti húszliteres olajfogyasztását a negyedére kellene csökkenteni.

Energiatakarékosság szempontjából a legkritikusabb pont a külső burkolat. Egy házat jó köpenybe kell burkolni, így hangzik a tanács. A gyakorlatban ez olyan szigetelőanyagot jelent, amely a hideg és a meleg ellen egyaránt védelmet nyújt. Ezenfelül a légmozgásról sem szabad elfeledkezni, nehogy a huzattal a meleg is távozzon. Egy egyszerű infralámpával végzett kísérlet bizonyítja, a hungarocell, üveggyapot és farostlemezek télen azonos módon szigetelnek, ám az üveggyapot nyáron gyorsabban felmelegszik. Egy másik kísérlet zenélő játéka az anyagok eltérő légáteresztő képességét vizsgálja. Ahol Schubert Bölcsődala jól hallható, ott nemcsak a zaj szűrődik be, de a szél is átfúj, és így a meleg levegő is veszendőbe megy. A kísérlet győztese a farostlemez.

A szigetelőanyagnak azonban a levegő nedvességtartalmát át kell engednie, hogy megakadályozza az allergiát okozó penészgomba kialakulását. Ebből a szempontból hatásosnak bizonyulnak a következő természetes és újrahasznosítható anyagok: gyapjú, len, kender, üveggyapot, használt papír és a rozsból készült ceralit. Éppen így szabályozza az agyagvakolat a páratartalmat, a mészvakolat magas pH-értéke miatt megakadályozza a penész kialakulását.

Nem minden anyag felel meg egyszerre az összes követelménynek, ezért a modern építészet kombinálja ezeket. Habár a természetbarát építőanyagok első hallásra drágának tűnhetnek, ám - tekintettel az energiaárak drasztikus növekedésére - az energiatakarékos befektetések hosszú távon kifizetődnek.

Axel Leroy az infralámpás kísérlet közben társunknak, Szekeres Kittinek magyarázza az anyagok hõáteresztõ tulajdonságait