Tóth Boldizsár vállalkozót, a 2005 óta váltakozó intenzitással zajló németországi munkaügyi razziák áldozatául esett magyar cégek szószólóját, a SoKo Munkacsoport vezetőjét a cinizmusa mentette meg a letartóztatástól. Tóth - bár mint az érintett vállalkozások képviselőjét meghívták - nem utazott el május 15-én Berlinbe a két éve a Németországban dolgozó magyar cégek és alkalmazottaik jogi státuszának rendezésére felállított vegyes bizottság sokadik ülésére. Mint lapunknak korábban nyilatkozta, az ő ideje drágább annál, semhogy végeláthatatlan kávékavargatásokkal töltse. Ha nem így vélekedne már szinte megalakulása óta a magyar-német vegyes bizottságról, és a magyar delegációval kiutazott volna Berlinbe, ott bizonyosan letartóztatják. A kérdés csak az, hogy a tárgyalások előtt vagy a hazautazáskor.

Tóth Boldizsár ellen hivatalosan 2005 áprilisa óta nyomoz a SoKo akciócsoport. Számos dokumentum utal azonban arra, hogy a titkos nyomozást már 2002 vége, 2003 eleje körül megindították ellene és még több mint félszáz, Németországban kiküldetésben dolgozó, magyar dolgozókat foglalkoztató cég tulajdonosa és vezetője ellen. Körözték, kilátásba helyezték, hogy letartóztatják, ha Németországba utazik. S bár Tóth több pert már megnyert a SoKo kommandókkal és a német ügyészséggel szemben, 2007. március 23-án, egy hónap híján két évvel a nyomozás megindítása után újabb letartóztatási parancsot adtak ki ellene. Erről Tóth a Fuldai Tartományi Bíróság határozatából értesült, amely 2007. június 6-án jogi okokra hivatkozva elutasította a Fuldai Ügyészség kérését, hogy tudniillik a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján indítsa meg a főtárgyalást Tóth Boldizsár ellen, akit egyebek között társadalombiztosítási járulékok visszatartásával gyanúsítanak.

Két éve elsőként a Népszabadság számolt be a Németországban döntően magyar vállalkozásokat sújtó munkaügyi razziákról. Egyes akciókban a német vámőrség géppisztolyokkal felfegyverzett, fekete csuklyát és golyóálló mellényt viselő kommandósokkal megerősített egységei, a SoKo kommandók csaptak le a kiküldetésben dolgozó magyar építőmunkásokra és hentesekre. Magyar munkáltatóik később hiába bizonygatták, hogy egy 1989-es államközi egyezmény értelmében alkalmazottaik után nekik társadalombiztosítási járulékot csak Magyarországon kell fizetniük, sorra indultak ellenük a büntetőeljárások adó- és társadalombiztosítási csalás, munkabér törvénytelen visszatartása, valamint emberkereskedelem, embercsempészet és hasonló vádak alapján.

Hiába mutatták fel az E101-es igazolást, amely elvileg azt tanúsította volna, hogy azok birtokosai után Magyarországon munkaadójuk megfizeti a társadalombiztosítási járulékot, a SoKo kommandók és az őket felügyelő tartományi ügyészségek egyszerűen érvénytelennek minősítették a magyar E101-es igazolásokat.

Győrösi János Dunakerép Kft.-jének felszámolása az év elején fejeződött be. A Dunakerép egyike azon tucatnyi magyar vállalkozásnak, amely a SoKo-akciók miatt nemcsak hogy kiszorult a német piacról, hanem csődbe is ment.

Miként arról lapunk annak idején beszámolt, a Dunakerép Kft.-t a SoKo akciócsoport fantomcéggé nyilvánította. Máig tisztázatlan, hogy ki kérte és ki küldte ki a német hatóságoknak a cég cégbírósági adatait. Az Igazságügyi Minisztérium annak idején tagadta, hogy hivatalos megkeresésre onnan került volna ki a Dunakerép sorsát megbélyegző információ, hogy tudniillik a "Dunakerep" Kft. - nem tévedés, így, ékezet nélkül - nem létezik. Németországban másnap lecsaptak a Dunakerép Kft. ottani telepére. Győrösi két napig bujkált, majd ügyvédjével jelentkezett az illetékes államügyésznél, aki több mint két és fél órán keresztül faggatta, s a kihallgatás félidejében még komolyan fontolgatta a letartóztatását.

Alig 48 óra alatt az összes német partnere szerződést bontott a Dunakeréppel. Két nap alatt 1,9 millió eurónyi megrendelés, melynek teljesítésére hitelt vett fel és záloggal terhelte meg ingatlanait, egyszeriben semmivé lett. Az egykor sikeres vállalkozás vezetője, aki 2004 áprilisáig több céget is irányított itthon és Németországban egyaránt, ma alkalmazottként dolgozik, s várja, hogy a német igazságszolgáltatás kijavítson egy két éve elkövetett vesszőhibát, s beismerje, hogy a Dunakerép Kft. 2007. február 9-i felszámolásáig létezett, s nem volt fantomcég. A "Dunakerep"-ügyben elrendelt német nyomozás ugyanis azóta sem zárult le.

Félszáz magyar cég ellen indult 2004-ben a SoKo Pannónia, majd 2005-ben a SoKo Bunda elnevezésű akció keretében eljárás Németországban. A Berlinben idén május 15-én megtartott vegyes bizottsági tanácskozáson a német tartományi igazságügyi minisztériumok tájékoztatása alapján az hangzott el, hogy számos esetben az ügyészségek vagy a bíróságok bizonyítékok hiányában megszüntették az eljárást a magyar vállalkozások ellen, ami annak bizonyítékául is szolgálhat - olvasható a tárgyalásról készült gazdasági minisztériumi emlékeztetőben -, hogy az eljárások alaptalanok, elhamarkodottak és túlzóak voltak.

A magyar cégek összesen több mint félmilliárd euró kártérítést követelnek a német államtól.

A SoKo akciócsoportok - úgy tűnik - folytatják a magyar cégek ellen indított eljárásokat. Teszik ezt annak ellenére, hogy a német bíróságok sorra dobják vissza a vádirataikat, vagy hoznak felmentő ítéleteket a SoKo-ügyekben. Tóth Boldizsár esetében a Fuldai Tartományi Bíróság például az Európai Bíróság és a német Legfelsőbb Bíróság döntéseire hivatkozva szüntette meg az eljárást. Ezek lényege pedig nem más, mint amit a magyar cégek és a magyar kormány képviselői a két éve tartó tárgyalások során nem tudtak elfogadtatni a német féllel: aki fel tudja mutatni az érvényes E101-es igazolását, azt biztosítottnak kell tekinteni. Neki a kiküldő ország társadalombiztosítási joga szerint kell eljárnia és (hazájában) járulékot fizetnie.

Úgy tudjuk, Tóth esetében az ügyészség fellebbezett, s vannak olyan magyar cégek is, amelyeknek a vezetői ellen - bár ők és munkásaik is rendelkeznek E101-es igazolással - még ma is érvényben van a SoKo kommandók letartóztatási parancsa.

A német kormányszervek tisztviselői az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkozva széttárták a karjukat, amikor a magyar fél az immár nyilvánvalóan alaptalan és eltúlzott eljárások mielőbbi lezárását kérte. S eközben határozottan kitartanak amellett, hogy a SoKo-akciók nem a magyar cégek, még kevésbé a magyarok ellen irányultak. Azt azonban még a magyar gazdasági minisztérium illetékesei sem értik, hogy miért féltik a munkaügyi hatóságok a német munkaerőpiacot a SoKo-ügyekben érintett 50 cég hat-hétezer munkavállalójától, amikor a német fél kimutatása szerint a vízumkényszer megszüntetése óta 170 ezer román munkavállalót regisztráltak Németországban.