Büntetőjogi szempontból valóban a 14. életév betöltése tekintendő a gyermekkor határának? Most készül az új Btk. koncepciója, és ennek kapcsán felvetődött, hogy 12 esztendőnél kellene meghúzni a büntethetőségi határt, amit a közelmúltban kibontakozott szakmai vita során elsősorban rendőrök és ügyészek szorgalmaztak. Amikor gyerekek követnek el súlyosabb bűncselekményt - mint a szomszédasszonyát bosszúból megkéselő tuzséri fiú -, a közvélemény is ezt követeli, ám a változást semmi nem indokolja - jelentette ki kérdésünkre Gyurkó Szilvia kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKrI) munkatársa.

A konkrét esetet nem kívánta minősíteni, de mindenkit óv az ilyen ügyekhez kapcsolódó változásoktól Lomnici Zoltán főbíró. A tendenciákra azonban érdemes figyelni, így a jogalkotót befolyásolhatja a gyermekek által elkövetett bűncselekmények száma és jellege, s mérlegelendő lehet az is, hogy a fiatalok belátási képessége más, mint korábban. Mindezek alapján - alapos vizsgálódás után - elképzelhető, hogy érdemes módosítani a Btk.-t, ám egy-két kirívó eset ezt Lomnici szerint sem teszi szükségessé.

Gyermekek évente átlagosan 3600-3800 bűncselekményt követnek el, és az esetek hetven-nyolcvan százaléka valamilyen vagyon elleni. A súlyosabb megítélés alá eső rablások száma 150 körül alakul, a tuzséri eset pedig egészen kivételesnek számít. A statisztikai adatok alapján tehát nem több a bűnelkövető gyerek, és - a közvélekedéssel ellentétben - nem váltak erőszakosabbá sem - állítja Gyurkó Szilvia. Igaz, nagy lehet a látencia, mert a nem büntethető gyereket sokszor fel sem jelentik, az iskolák egy része pedig hallgat a házon belüli ügyekről.

A jelenlegi szabályozás a kriminológus szerint mégis megfelelő, hiszen a 14 évesnél fiatalabb gyermekek esetében büntetőeljárás nem indul ugyan, ám az általuk elkövetett bűncselekmények nem maradnak következmények nélkül. A gyermekvédelem rendszere minden ismertté vált bűneset után mozgásba lendül: ha lehetőség van rá, a szülők bevonásával próbálják meg feltárni az okokat, és megelőzni az újabb bűncselekményeket, ám többnyire a gyereket - hosszabb-rövidebb időre - ki kell emelni a családból. Gyakran kiderül, hogy a deviancia oka épp a szülői törődés hiánya.

A megoldást nem a gyermekek elleni büntető szankciók kiterjesztésében kellene keresni - állítja Gyurkó Szilvia, aki úgy véli, hogy a gyermekvédelmi intézményrendszer, illetve az érintett szakemberek - például a védőnők, az iskolai gyermekvédelmi felelősök és a gyámhatóságok - közötti együttműködés fejlesztésére volna szükség. A jelenlegi helyzet visszásságait mutatja, hogy egy kislány már a négyszázadik lopáson is túl van - idéz egy szakmai konferencián hallott esetet a kriminológus -, és helyben mindenki azzal intézi el a dolgot, hogy hamarosan 14 esztendős lesz, és akkor majd becsukhatják. Az érdemi intézkedés elmaradásának egyik oka egyébként az, hogy a legközelebbi szakképzett gyermekpszichológus a településtől megközelíthetetlen távolságban van.

Pedig könnyebb lenne megelőzni, mint orvosolni a bajt, hiszen a gyermekként elkövetett kisebb balhék után gyakran egyenes az út a bűnözői karrierhez: a fiatalkorú elítéltek között több mint hatvanszázalékos azok aránya, akik 14 éves koruk előtt is összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Gyurkó úgy véli, ha már a 12 éves gyerekeket börtönbe zárnák, a helyzet csak rosszabb lenne. Egyébként, ha nincs jobb megoldás, utolsó lehetőségként ma is rendelkezésre áll a három speciális gyermekotthon, ahol a bűnelkövető gyerekeknek személyre szabott programokkal igyekeznek segíteni.

A szankciók helyett a család szerepét emeli ki a budapesti Dr. Mező Ferenc Általános Iskola igazgatója. Litkai Ferencné szerint sok szülőnek egyre kevesebb ideje jut a családra. Ezért az egyszerűbb utat választják: ha tehetik, mindent megvesznek, mindent megengednek, s a televízión meg a számítógépes játékokon felnövekvő gyerekek már-már egy következmények nélküli, virtuális világban élnek. Az igazgató úgy látja, részben ennek tudható be, hogy az iskolán belül is megjelenik az erőszak, az agresszió, mindennapossá válnak a lopások - legutóbb egy tanár pénzét vitték el. A büntetőjog legfeljebb tüneti kezelést jelentene.

Az intézmény tanulóinak hetven százaléka elvált szülők gyermeke, ami önmagában nem feltétlenül lenne baj, ám vannak olyan gyerekek, akiknek a nyolc év alatt három-négy különböző "nevelőszülővel" kell megbarátkozniuk. Litkainé szerint így nem csoda, hogy tanulóik között sokan naphosszat az utcán "bandáznak", és kisebb-nagyobb balhékba viszik bele egymást. A gyermekvédelmi felelős azonban önmaga tehetetlen, ha a szülők nem segítenek. Ezért az iskolát késő estig nyitva tartják, és szakköröket meg más programokat szerveznek, hogy a diákjaik minél hosszabb ideig ellenőrzött körülmények között legyenek.

"Ki 12. évét meg nem haladta, bűnvád alá nem vonható" - rendelkezett az 1870-es évek végén született, és a múlt század ötvenes éveiben hatályon kívül helyezett Csemegi-kódex. Ugyancsak ebben áll: nem büntethető, "aki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, de 16. évét még nem töltötte be, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt". Ez példamutatóan korszerű szabályozás, hiszen a büntethetőséget nemcsak az életkorhoz, hanem a gyermek fejlettségéhez is kötötte - szögezte le Finszter Géza kriminológus. Ma azonban az Európa Tanács dokumentumaival menne szembe az, aki lejjebb akarná vinni a vétőképes kor határát, ezért Finszter szerint gondolkodni sem érdemes efféle törvénymódosításon. Egyébként az angolszász országok egy részében már a hétéves gyermek is büntethető lehet, Európában viszont szinte mindenütt a 14. életév betöltése a feltétel, de például Svájcban 16 esztendő a küszöb.

Zárkaperspektíva