Bízunk a magyar és az osztrák hozzáértésben
- Magyarország még korábban bejelentette, hogy Brüsszelhez fordul a Rába folyó osztrák oldalról történő szennyezése miatt. Önök szerint megszegi-e Ausztria az EU-jogot?
- Nagyon örülök, hogy a két környezetvédelmi miniszter, Fodor és Pröll urak, magas szintű munkacsoportot hoztak létre, méghozzá világos mandátummal: mérjék fel közösen a helyzetet, és hamarosan megoldással álljanak elő. Tekintve a mindkét országban meglévő szakértői hátteret, bízom benne, hogy megoldást fognak találni. Ha azonban problémák adódnak, az Európai Bizottság közvetítőként léphet fel, hogy megkönnyítse az egyezséget. Tisztában vagyok a Rába vízminőségi gondjaival. A vízkeretirányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy működjenek együtt a közös vizek esetében. A jó vízminőséget 2015-ig kell biztosítani. Márpedig mindkét érintett ország elismerte, hogy a Rába alsó szakaszán nem teljesülnek azok a környezetvédelmi normák, amelyeket 2015-re el kell érni. Vagyis együtt kell működniük, hogy teljesüljenek. (Julio García-Burgues, az EU környezetvédelmi főigazgatóságának illetékese az Európai Parlamentben azt mondta: Brüsszelnek nincs jogalapja, hogy bármit is tegyen, mivel a kérdéses szennyező anyagokra, így a naftalin-szulfonátra nem léteznek uniós határértékek - a tudósító kiegészítése.)
- Általában mekkora Brüsszel mozgástere a kétoldalú környezetvédelmi konfliktusokban, mint például a "szemétügyek", amelyekbe Magyarország is bonyolódni szokott?
- Az Európai Bizottság nem avatkozik be közvetlenül a szemetet érintő konfliktusokba. A mi szerepünk, hogy biztosítsuk: a tagállamok betartsák a környezetvédelmi jogszabályokat. Ha úgy találjuk, hogy ezeket a határokon átnyúló szemétszállításban vagy bármi másban nem tartották be, a bizottság azonnal kötelezettségszegési eljárást indíthat az adott tagállammal szemben.
- A bizottság jelentős lefaragással hagyta jóvá a szén-dioxid-kvóták kiosztására vonatkozó magyar tervet. A kormány az Európai Bírósághoz fordul, mert nem tartja sportszerűnek az eljárást.
- Először is hadd húzzam alá, hogy az Európai Bizottság ugyanazzal a módszertannal értékelte ki minden tagállam kiosztási tervét, tehát teljesen sportszerűek voltunk. Szlovénia kivételével valójában a magyar keretet kurtítottuk meg a legkisebb arányban (12,4 százalékkal) a kelet-közép-európai tagországok közül. A lengyelek és a szlovákok mintegy 25 százalékos, a baltiak 50 százalékos csökkentést kaptak. Módszerünk figyelembe veszi a 2005-ös igazolt kibocsátási szintet, valamint az adott tagállamban várható szénintenzív fejlődést.
- Februárban az EU-tanács leszavazta a génkezelt kukorica magyarországi moratóriumára vonatkozó bizottsági javaslatot. Az ön szóvivője még aznap közölte: megvizsgálják a továbblépés lehetőségét.
- Amikor az Európai Bizottság javaslatával minősített többség áll szemben, ahogy februárban is, úgy azt át kell értékelnünk. Jogilag három lehetőségünk van. Az egyik, hogy módosított javaslatot adunk be, a másik, hogy visszaküldjük az eredetit, a harmadik pedig, hogy jogszabályjavaslatot terjesztünk be a tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Jelenleg még vizsgáljuk a hozzáférhető tudományos információkat, valamint az érveket, amelyek a februári tanácsülésen elhangzottak. És várjuk a tudományos adatokat is, amelyeket a magyar hatóságok ígértek nekünk.
- Crutzen professzor, az ózonlyuk Nobel-díjas kutatója szerint bizonytalan, hogy elégséges-e az EU szén-dioxid-kibocsátási célja az üvegházhatás kivédésére. Azt mondja, lehet, hogy kénnel kell majd hűteni a Földet. Mire alapozza Brüsszel az optimizmusát?
- A bizottság alapos elemzést végzett a globális teendőket illetően, mérlegelve a gazdasági költségeket és hasznokat. Úgy véljük: ahhoz, hogy jó esélyünk legyen arra, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a két Celsius-fokot az iparosodás előtti hőmérséklethez képest, az üvegházhatást előidéző gázok globális stabilizálására van szükség a következő évtizedben. 2050-re pedig 50 százalékos csökkentésre az 1990-es szinthez képest. Szerintünk ez alapvető lépés a világméretű csökkentéshez. A fejlett országoknak 2020-ra harmincszázalékos lefaragást kell elérniük. Ez ambiciózus cél, de friss tudományos tanulmányok támasztják alá, nem utolsósorban az IPCC kormányközi panelé, amely az éghajlatváltozás dolgában a legtekintélyesebb forrás. A bizottság elemzése azt mutatja: technikailag ez a cél elérhető, gazdaságilag pedig megfizethető, ha a nagy kibocsátók gyorsan cselekszenek. Ami a további lehetőségeket illeti, így a kénrészecskéknek a légkörbe való fecskendezését is, ezek környezetvédelmi mellékhatásait még vizsgálni kell.
- Magyarországon a német autók a legnépszerűbbek, és készülnek is német gépkocsik. Márpedig a német autóipar ellene irányuló támadásnak vette, hogy ön 2012-re 130 g/km-re akarja csökkentetni a járművek szén-dioxid-kibocsátását. Eközben környezetbarát japán kocsira cserélte a saját szolgálati autóját...
- Nem igaz a vád, miszerint "célzottan" támadnánk valamely nemzeti ipart. Egyszerűen arról van szó, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem minden érdekelttől, minden ágazatban hozzájárulást követel meg. Hadd hangsúlyozzam, hogy tizenkét évvel ezelőtt már felállítottuk a 120 g/km kibocsátási célt. A 2006 tavaszi EU-csúcs jogszabályjavaslat beterjesztésére szólított fel bennünket. A cél, hogy az újonnan eladott autóknál 120 g/km-re szorítsuk átlagban a szén-dioxid-kibocsátást. A szándékunk viszont, hogy a járműmotor-technológia fejlődése az átlagos szennyezést 130 g/km-re vigye le. Ezután más területen, így a gumiknál, a légkondicionálásnál elért fejlesztések, valamint a bioüzemanyag fokozottabb használata további 10 g/km-es csökkentésre ad lehetőséget, és így kijön a 120 g/km-es átlag. Nem lehet valamely tagállam iparának kipécézéséről beszélni, mivel a kibocsátási cél az újautó-állomány egészére vonatkozik. Ami az általam használt autót illeti, a Természetvédelmi Világalap (WWF) tanácsát kértem ki, és követtem az ajánlásukat. Meggyőződésem viszont, hogy nemsokára az európai gyártók is olyan járműveket dobnak a piacra, amelyek legyőzik a konkurenciát.
