Biflázó egyetemisták ücsörögnek a nyitrai Konstantin Egyetem folyosóján, arrébb az internetes boxoknál keresgélnek számukra fontos adatokat. – Forró a hangulat, nemcsak a kánikula, hanem a vizsgák miatt – fogad László Béla, a szlovákiai magyar pedagógusokat és más szakembereket képző Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. – Malina Hedvig is itt van? – kérdem tőle. – Tudtommal nem, mert ő holnap jön vizsgára. Megpróbáltatásai ellenére folytatja tanulmányait, most fejezi be a negyedik évet, magyar-német szakon – válaszolja. Aztán mutatja az utat a közeli, immár elhíresült Nyírfaliget fele.

Ahol a csallóközi származású leányt állítása szerint tavaly augusztus végén bántalmazták, mert magyarul beszélt. S ahol egyik szlovák kollégám közvetítésével azzal a férfival találkozom, aki tíz hónap után megszólalt. Kedden a  pozsonyi TA 3 hírtelevízióban bejelentette, hogy Malina Hedvig igazat mondott, s ő ismeri az egyik tettest. – Zdeno vagyok, a teljes nevem nem árulom el – nyújtja a kezét idegesen. Csaknem szó szerint megismétli tévés nyilatkozatát. – A fickó Róbert S., haverjaival együtt gyakran csatangol erre. Nem szeretik a magyarokat, különben is szélsőségesek, bőrfejűek. Hedvig rosszkor, rossz helyen volt tavaly agusztusban. A fiú szülei akkor még nem messze innen laktak, nyilván abba a házba futottak be, miután megverték Hedviget – közli feszülten. Aztán azzal folytatja, hogy jól ismeri Róbert több haverját, tőlük vannak pontos információi, mert nekik a huszonkét éves fiú elmesélte vagy inkább elhencegte az esetet.

 – Miért csak most állt elő ezzel? – faggatom tovább. – Nem is akartam előrukkolni, de egyre jobban bántottak az  ártatlan leány megpróbáltatásai. Azért álltam a nyilvánosság elé, s mert igy talán jobban védve vagyok. Igaz, hogy a kamerának háttal beszéltem, de azért többen felismertek. Tegnap este már többen megfenyegettek, hogy örökre elnémítanak – rebegi halkan.

- Igaz-e, hogy korábban valamilyen bűnügybe keveredett? – kérdezősködöm tovább.  Beidéztek, kihallgattak, de nem tartom magam bűnösnek, majd meglátjuk – vágja rá. Arra a kérdésemre, hogy mi a foglalkozása, így felel: -- Hétközben munkanélküli vagyok, hétvégeken meg járási bajnoki focimérkőzéseken játékvezető. (Nem ő az egyetlen, az alacsonyabb osztályú bajnokságokban elég sok olyan játékvezető van Szlovákiában, aki hivatalosan munkanélküli. Munkanapokon feketén dolgoznak, vasárnap meg csinos summákat vágnak zsebre, részrehajló bíráskodásaik fejében, magyarázza később egy bennfentes).

Beszélgetésünk közben idegesen nézeget körbe, kisvártatva már indul is.    Kollégámmal az egyik állítólagos tettes, Robert S. lakásához indulunk. Harcias tekintetű, sovány asszony nyitja ki félig az ajtót: – Hagyjanak már békén! Elmondtam már ma vagy ötször, hogy a fiam nem csinált semmit, hiába hasonlít a fantomképre. Tényleg nem kedveli a magyarokat, van néhány furcsa haverja is, de ez még nem bizonyíték arra, hogy ők verték meg azt a leányt, ha egyáltalán bántotta valaki. Aznap, miként egész nyáron, tízig aludt idehaza a fiam. A verés meg valamikor reggel fél nyolckor történt. Akkor meg mit molesztálnak? – kiabálja és becsapja az ajtót.

Malina Hedvig védőügyvédje, Roman Kvasnica kedden meglepődve fogadta a tanú felbukkanását. – Őszintén szólva, nem hittem, hogy akad ilyen bátor férfi, ha valóban igaz, amit állít. Most a rendőrségen a sor, hogy mielőbb kihallgassa őt, majd az általa megnevezett nyitrai fiút is, s újra ellenőrizzék az alibijét. Mindezt pedig rögzítsék jegyzőkönyvben. Tudja, ebben a sok furcsaságtól és szerintem még törvénysértésektől is hemzsegő ügyben talán az a legfurább, amit Ján Packa országos rendőrfőkapitány tavaly közölt a nyilvánossággal. Állítása szerint a bűntény bejelentése után mintegy hatszáz személy alibijét ellenőrizték. Csakhogy a nyomozati anyagokban ennek a vizsgálódásnak nyoma sincs – emeli fel a mutatóujját.

Hívom Martin Korchot, az országos rendőrkapitányság szóvivőjét, aki nem cáfolja az ügyvédet, de nem tartja hibának vagy mulasztásnak ezt a tényt. – Az alibik ellenőrzése operatív információ. Mivel semmi gyanú sem merült fel velük szemben, nem váltak az eljárás részesévé, ezért nem szerepelnek a jegyzőkönyvben.

Tovább faggatom:  – Elegendő alibi lehet az anya állítása, hogy a fia otthon tartózkodott? – kérdezem. – Nem vagyunk dilettánsok, érje be ennyivel – hangzik a sejtelmes válasz.

Mindeközben Malina Hedvig odahaza lapozgatja az egyetemi jegyzeteket.

– Emberpróbáló hónapok zúdultak rám. Néhányszor rám kiabáltak Nyitrán, hogy itt megy az a hazug magyar, még ennél is cifrább jelzőkkel illettek. Ján Slota meg azzal rágalmazott meg, hogy az előző barátom a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktív tagja. Holott nekem egyetlen komoly barátom van, méghozzá szlovák. De az évfolyamtársaim és a tanáraim meg a nyitraiak is rendesek, s ez nagy lelki erőt ad nekem – suttogja elcsukló hangon. Aztán határozottan hozzáteszi: Ha nem valami csapdát állít ez a nyitrai tanú, akkor nagyon hálás vagyok neki. Mert megerősít abban a hitemben, hogy előbb-utóbb ebben az én ügyemben is fény derül az igazságra – közli enyhe mosollyal.

Nyitra, Pozsony, Vámosfalu, június

Az elkövetõ fantomképe