A Tabula Hungariae 1528. májusában jelent meg Ingolstadtban. A térképet évszázadokon keresztül csak leírásokból ismerték a kutatók és az érdeklődők, míg az 1880-as években váratlanul elő nem bukkant az ismeretlenség homályából.

A könyvgyűjtő Apponyi Sándor gróf vásárolta meg és később annyi más ritkasággal együtt 1924-ben az Országos Széchényi Könyvtár régi és ritka könyveket őrző gyűjteményének ajándékozta. E térkép hitelesen hozza elénk a Mohács előtti Magyarország képét, segítségével bepillantást nyerhetünk abba a tudásanyagba, amellyel eleink Magyarországról és annak környezetéről bírtak. E mű segítségével például feltárul az a településszerkezet, amely a középkori Magyarországon a XVI. század elejére kialakult, és amelynek egy része a 150 éves török uralom alatt el is pusztult.

A készítőről csak annyi tudható, hogy egy bizonyos Lázár (kereszt)nevű személy volt a XVI. század első évtizedeiben. Joggal vélhető, hogy Lázár a maga korában nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki kortársai érdeklődését magára vonhatta volna. Foglalkozásáról a források csak az tartották szükségesnek lejegyezni, hogy „secretarius”, azaz „titkár” lehetett, és a térképet készítő Lázár Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek idején és környezetében élt és működött. Bakócz a XVI. század elején Magyarországon egyszerre töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás, esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka) és világi (fő- és titkos kancellár) méltóságot is. Bakócz személyi titkárait név szerint ismerjük.

Csak "hozzáértő" ember volt, tanulmányait a mai középfokú oktatásnak megfelelő iskolák keretei között végezhette, azaz "deák" volt. A szerzőt a források magyarként említik, és ezt térképének névanyaga is egyértelműen megerősíti. A térképből csak egyetlen példány ismert a világon.

(MTI-Panoráma)