„Az amerikaiak többségének a politika és az értékek kapcsán elsőre a Jerry Falwell, Pat Robertson és James Dobson vezette keresztény konzervatív jobboldal, az abortusz és a melegházasság kérdése jut eszébe. A 2004-es elnökválasztás utáni exit poll felmérésekből kiderült, hogy a szavazók az ’erkölcsi értékek’ kérdését tartották a legfontosabbnak. Ebből sokan arra következtettek, hogy George Bush a keresztény jobboldalnak köszönheti a győzelmét” – olvassuk az Atlantic magazin internetes kiadásában. A cikk szerzői – Steven Waldman, a Beliefnet főszerkesztője és John C. Green politológus – a vallás társadalmi szerepének elismert kutatói.

A 2004-es amerikai választás után az elemzők az ország végletes megosztottságáról cikkeztek. A hagyományos, konzervatív keresztény republikánus és a haladó, liberális demokrata szavazótábor között sokan áthidalhatatlan világnézeti szakadékot véltek felfedezni.

A választások után kis idővel elvégzett felmérések azonban már nem igazolták, hogy ilyen mély lenne a szakadék a jobb- és a baloldali szavazók között. A válaszadók négyötöde úgy nyilatkozott, hogy a külpolitika, a gazdaság és egyéb belpolitikai kérdések határozták meg a szavazatát, nem pedig az erkölcsi értékek.

Waldman és Green egy 2004-ben elindított kutatás során arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet két táborra osztani az amerikai szavazókat. Világnézeti kérdésekben tizenkét nagyobb, jól azonosítható csoportot találtak. „A kutatás segít megérteni, hogy milyen szerepet játszottak az erkölcsi értékek a 2004-es választásban, és azt is előrevetíti, hogy az értékek körüli viták hogyan befolyásolják majd a jövőben az amerikai politikát.”

Az amerikai választók egyharmada egyértelműen a Republikánus Párttal szimpatizáló vallásos csoporthoz tartozik. A kutatás azonban rávilágít, hogy nagyjából ugyanekkora a demokratákat erősítő hívők tábora is. A népesség egyharmada pedig a két nagy párt között hagyományosan ingadozó csoporthoz tartozik.

Kiderült továbbá, hogy még a hagyományosan inkább a republikánus vagy a demokrata táborhoz tartozó „törzsek” között is nagy különbségek fedezhetők fel. Jobb- és baloldalon egyaránt találhatók olyan keményvonalas, teljesen elkötelezett csoportok, amelyek mindenféleképpen a világnézetüknek megfelelő pártot támogatják, és mindkét táboron belül vannak mérsékelt, középre húzó rétegek is, amelyek bizonyos körülmények között elpártolnak, vagy legalábbis távol maradnak a szavazástól.

Milyen tanulságokat lehet levonni mindebből a megosztottsággal és a megosztó politikával kapcsolatban? „A kutatás talán legfontosabb következtetése, hogy a mérsékeltek és ingadozók által képzett közép nagyban korlátozza, hogy a győztes a választás után milyen politikát folytathat.”

A Bush vezette republikánusok kampányukban a keresztény konzervatív jobboldal szájíze szerinti ígéreteket fogalmaztak meg, de a választási győzelem után ezekből szinte semmi sem valósult meg. Nem korlátozták az abortuszt, a melegházasságok ellen sem léptek fel, és az iskolákban nem vezették be az intelligens tervezés elméletének tanítását. „Bármit mondott is Bush a kampányban, elnöksége alatt nem a vallásos jobboldali szavazók céljait valósítja meg.”

Bush és tanácsadói pontosan tudják, hogy a választási győzelmet elsősorban a mérsékelt választóknak köszönhetik. A keresztény konzervatívok radikális céljainak megvalósításával elijesztenék őket. A kampányban megfogalmazott világnézeti kérdések célja csak az volt, hogy a keményvonalas keresztény konzervatív szavazókat mozgósítsák.

A választás előtt elhangzott ígéreteket ezért nem is kell túl komolyan venni: a mérsékeltek értik ezt a kódolt üzenetet, és nem gondolják, hogy a tervekből sok megvalósulna a gyakorlatban, ezért őket nem riasztja el a kultúrharcos választási program. Feltéve persze, hogy a politikusok nem mennek túl messzire, és az ígéretekből tényleg nem lesz semmi.