Kattognak a fényképezőgépek. A kisfiú jól tűri a népszerűséget. Pedig ugráltatják rendesen a fotósok és az operatőrök. Hol egyik, hol a másik képe előtt kell pózolnia és elmondania: mit ábrázol az Ősvilág című festménye, a Dínó születése, a Galaxis - és így tovább. Közben újra és újra elhadarja az érdeklődőknek az önéletrajzát.

"Kovács Attila Rolandnak hívnak. A miskolci Kazinczy Ferenc Általános Iskolában tanulok. Harmadik osztályos vagyok. Négyéves korom óta rajzolok, tavalytól festek. Most járok az ötvenkilencedik képemnél. Körülbelül két-három óra alatt festek egy képet, de van olyan is, amelyik elkészült egy félóra alatt... Érdekelnek a színek, meg minden. Benne van a katalógusomban is, hogy a saját gondolataimat, érzéseimet egyedi stílusban festem le. Majd ad az apukám vagy az anyukám ilyen lapocskát. Megmutathatom az emlékkönyvemet is, abba beragasztottunk mindent, ami eddig megjelent rólam az újságokban. Csak előbb tessék beleírni valamit a vendégkönyvembe!"

De erre most nincs idő. Dr. Ódor Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke köszönti a megjelenteket, elsősorban persze Kovács Attila Rolandot, akinek - mint mondja - érdemes lesz megjegyeznünk a nevét. Hosszan sorolja a kisfiú eddigi sikereit, gratulál a szülőknek, és ígéri, hogy lehetőségeihez képest maga is igyekszik támogatni az ifjú tehetséget. Ekkor következik a meglepetés. A hatvanadik kép! Korallzátony napsütésben. Még nem száradt meg teljesen. A kisfiú tegnap festette ajándékként a Megyeházának.

"Kétszáz levelet küldtem szét a lehetséges szponzoroknak, de csak huszonegy helyről válaszoltak. Mindegyik elutasított" - meséli a megnyitó után a kisfiú édesapja. "Egyedül a megyei közgyűlés elnökétől kaptunk ígéretet, hogy hozzájárul Attila amerikai útjához. Egyébként sokan biztatnak bennünket. Senki sem vitatja: tehetséges a gyerek. Tavaly októberben történt, hogy egy magyar származású, Los Angeles-i galériás hölgy azt mondta rá, ő a kis Picasso. De az is egy jó sztori, amikor a kisebbik lányom elvitte egy neves budapesti galériába megmutatni az öccse első festményét, pontosabban az arról készült fotót, és ott mindjárt összeszaladtak a szakemberek, találgatták, kinek a műve lehet. Mindenki elismerően nyilatkozott. Januárban volt az első kiállításunk a Herman Ottó Múzeum előcsarnokában, és azóta ez már az ötödik, ősszel a Miskolci Egyetemen lesz önálló tárlatunk."

A megyeházi kiállítás megnyitójára eljött Papp László miskolci festőművész is. Annak idején az ő tanítványa volt az idősebbik Kovács Attila, aki végzettsége szerint közgazdász ugyan és évekig középiskolai tanárként dolgozott, de nem lett hűtlen a képzőművészethez. Tizenhárom kiállításon mutatta be alkotásait a 70-es, 80-as években. Szinte minden technikát kipróbált, készített tusrajzokat, festményeket, szobrokat, és tűzzománcozott is. Az utóbbi időben leginkább restaurálással foglalkozik. Éppen egy lovas tájképen dolgozott, amikor megállt mellette a kisfia, hogy segítene neki. A papa megengedte neki, hogy rendbe tegye a kiscsikót. Legközelebb már egy használt vásznat kapott a gyerek, valami giccses csendélet volt rajta, arra festette azt a bizonyos absztrakt tájképet, amelyet megcsodáltak a fővárosi galériások is. Azóta új alapanyagot kap a fiú, és kedvére festhet a fürdőszobában kialakított műtermében. Ha persze nem kell tanulnia, ha éppen kedve van, ha esik az eső és nem lehet focizni, ha nem zavarja senki, mert azt nem szereti, ha zavarják.

"Itt szoktam festeni!" - mutatja a képet abban a bizonyos emlékkönyvben, amelyről már a megnyitó előtt is szó esett. Krónika, amely született az Úr 2007-ik évében a kibontakozó kis Picassóról, nevezetesen a 9 éves Kovács Attila Rolandról... "Benne van minden cikk, amit rólam írtak, majd ezt is beragasztom... Még nagyon sok üres oldalam van."

Egy kiscsikó restaurálásával kezdõdött minden. Attila egy éve kezdett olajképeket festeni, de már több önálló kiállítása volt. Az eddig elkészült hatvan alkotásból egyet az Egyesült Államokban is bemutatnak