Én mondjuk, a magam részéről, kifejezetten csak örülni tudok annak, hogy a kormányzás ilyen hatékony struktúrában és strukturális hatékonyságban folyik tovább, így biztosan nem törik a reformlendület, Szilvásy Terrorveszély például éberen felügyeli majd a titkosszolgálatokat, ha például valaki robbanékony anyaggal megrakott kisrepülőgéppel tervezne fel illetve leszállni, vagy gondolati úton előállított viharral kísérletezne, hát esélye sem lesz, a szociális és munkaügyek is jó kezekbe, Lamperth Mónikáéiba kerülnek, Veres Jánossal szólva, jó irányba mutató lépések ezek, na, számtalan további lehetséges kormányátalakítás terve suhan át az ember fején, szinte hallja a parlamenti futószőnyegen döngő lépteket, ahogy Jánosi György kék tornanadrágban és fehér atlétában melegít, hátha lesz megint sportminisztérium, és lehetne Horn Gyula külügyminiszter, akkor Göncz Kinga visszajönne népjólétre, Lamperth Mónikának csinálnánk egy belügyet, nem nagy ügy, Drazsé visszakapná a pénzügyminisztériumot, végre, Veres lehetne az államreformot akadályozó tárca nélküli miniszter, Szilvásy kirobbanthatatlanul vezetné a titkoszolgálatokat, de megkapná mellé a földművelésügyet és az oktatást, Hiller Botticelli kancelláriaminiszterként simán beválna, Kiss Péter miniszterelnök lehetne végre, Gyurcsány Ferenc pedig Medgyessy Péter tanácsadója, hogy Medgyessy Péter meg micsoda, azt nem bírtam kitalálni.

Vagy Fodor Gábor kapná a kultúrát mégis, a környezetvédelemre reaktiváljuk Baja Ferencet, Torgyán simán belépne az MSZPbe az agrártárcáért és egy Fradielnökségért, Kapolyiból nagyszerű ipari miniszter lehetne, mindig is volt érzéke hozzá, Czinege Lajosnál még holtában sem találnánk jobb hadügyminisztert, Berecz János pedig átvenné az MSZMP KBt tárca nélkül, Pozsgay Imre államminiszterként felügyelné Szilvásy Terrorveszélyt.

Szóval vannak pillanatok, amikor még a legcinikusabb, legkiábrándultabb polgár is úgy gondolja magában, hogy "ezt már csak nem csinálják meg". Azt feltételezi ilyenkor naivan, hogy a politikai döntések legalább egy kicsit racionálisak, illetve a bennük megtestesülő ráció valamelyest hasonlít ahhoz, amelyet ő maga követ. Aztán mindig gyorsan rá kell jönnie, hogy nem, nem, nem és nem, bizonyos döntések nem érthetők meg az egyszerű halandó eszével, ott más, kevéssé racionálisnak, inkább tehát metafizikusnak, sőt – hogy visszataláljunk újra a Szilvásy családhoz – okkultnak tűnő erők mozgatják a szálakat. Így lesz Simicska Lajosból Apehelnök, Kiss Péterből kancelláriaminiszter, Szilvásy Terrorveszélyből CIA-főnök. Így vezethet államreformot a jó Drazsé, így növelheti szívós munkával a kormányzati munka hitelességét és szónokolhat a múlt bűnös költségvetési politikájáról.

Na, MOST nem lenne hülyeség bevetni a pólusvárosokban virágzó nanotechnológia génmanipulációs csodafejlesztését, a titkosfegyvert: a Katona Bélatestű , Suchman Tamásfejű multifunkciós kormányzati kentaurt.