„Gazdaságélénkítésre vagy klímakutatásra költsünk milliárdokat?” — ezzel címmel számolt be egy gazdasági konferenciáról a Népszabadság internetes kiadása (június 14.). A tudósítás szerint az egyik felszólaló úgy vélte: „klímakutatás helyett a termelést és ezáltal a foglalkoztatást bővítő beruházásokra, fejlesztésekre kellene több ezer milliárdot fordítani.” Az idézett nézet a véleménymátrix (van klímaváltozás és az ember okozza – többségi; van klímaváltozás, de nem az ember okozza – kisebbségi; van emberi ráhatás, de nem okoz klímaváltozást – különös; nincs klímaváltozás és nincs emberi ráhatás – egyedi) utolsó elemére rímel, és nem kellene foglalkozni vele, ha nem Demján Sándor nagyvállalkozó fogalmazta volna meg.

Így viszont el kell mondanom: nincs ellentmondás a klímakutatás és a gazdaságfejlesztés között. Ellenkezőleg, a regionális klímaprognózisok nélkülözhetetlen háttér-információt adnak a megfelelő energetikai, vidékfejlesztési, munkahely-teremtési beruházásokhoz. A helyre és időre lebontott, tájegységi éghajlati előrejelzések, hőmérséklet-, csapadék- és extrémum-adatok nélkülözhetetlenek az édesvíz-ellátással, árvízvédelemmel, erdőtelepítéssel vagy akár az idegenforgalommal kapcsolatos beruházásokhoz (pl. egy „túlmelegedő” mediterrániumból érkező többlet-turizmus fogadására való felkészüléshez). A ma készülő építkezéseknek, infrastruktúráknak ötven év múlva, gyökeresen eltérő éghajlati körülmények között is „működniük” kell.

Említhetem Neumann Jánost, akinek meteorológiai-klimatológiai számítógépes kutatásai nélkül ma nem volna lehetséges 3-6 napos megbízható időjárási előrejelzés, de pl. biztonságos légiközlekedés sem. Ezek olyan hasznok, amelyek az elmúlt ötven év ezirányú ráfordításait sokszorosan meghaladják – igaz ugyan, hogy nem egy-egy beruházónál vagy projekt-finanszírozónál csapódnak le, hanem a társadalom egészén.

Végül pedig: ne vétsük el a nagyságrendet. Ha a klímakutatásra fordított összeg 1, akkor gazdaságfejlesztésre és munkahelyteremtésre 100-at vagy 1000-et kell költeni.